— Tényleg megtetted?
— Igen — szorította meg a kezét. — Nem akarlak elveszíteni. Te vagy a legfontosabb az életemben. És ezt bebizonyítom.
Ott ültek, kézen fogva, és a köztük lévő fal lassan omlani kezdett. Dorka tudta, hogy ez csak a kezdet. Lesznek még nehéz beszélgetések. Az anyós nem fogja azonnal elfogadni az új szabályokat.
De először érezte három év után, hogy nincs egyedül. A férje mellette állt, nem mögötte. És ez mindent megért.
— Hazamegyünk? — kérdezte Balázs halkan.
Dorka bólintott.
— Igen. De tudd: ez az utolsó esély. Ha minden visszarendeződik, végleg elmegyek.
— Nem fog — ígérte. — Esküszöm.
Kiléptek a kávézóból, és Dorka először sok nap után úgy érezte: megint van családja. Nem tökéletes. Nem felhőtlen. De az övé. És kész megküzdeni érte.
Mert a szeretet nem csak tűrés. Hanem határok védelme is. Tisztelet. Készség a változásra. És ha mindez megvan, bármilyen vihart át lehet vészelni.
Még azt is, amelyik egy anyóssal és egy csomag hallal érkezik.