– Nincs véletlenül valami innivalód? – kérdezte Fruzsina bizonytalan mosollyal. – Jól jönne egy korty bátorság.
Réka szó nélkül elővett egy üveget a konyhaszekrényből. Nem boltban vett ital volt, hanem házi pálinka, vidékről kapta még régebben. Imre sosem vett vodkát, mindig spórolni akart. Fruzsina felhajtotta az italt egyetlen mozdulattal, majd mély levegőt vett, mintha hosszú vallomásra készülne.
– A pénz miatt jöttem – kezdte. – Imre mondta, hogy készpénzt tart egy könyvben, az íróasztal felső fiókjában. Már hetek óta a kórházban van, nem utalt semmit, közben Benedek enni kér, és a kabátját is szétszakította. Benedek… ő a közös fiunk Imrével.
Azt hiszed, nem vagyok a városban, hogy leléptem egy pasival Budapestre. Igaz, elmentem egy ideig egy nagyszájú alakkal, de hamar visszajöttem. Sehol sincs helyem, a faluba nem akarok visszamenni. Felhívtam Imrét. Tudod, gyerekkora óta belém volt esve, én meg mindig faképnél hagytam.
Lakást bérelt nekem… aztán valahogy újra összekeveredtünk. Két éve született meg Benedek. Imre eltart minket, de alig ad pénzt. Fukar. Az egész családja az, a környék legnagyobb zsugorijai. Ezt te is pontosan tudod.
Azt ígéri, elválik tőled, csak még gyűjt egy kis pénzt. De szerintem ez a „majd” soha nem jön el, mert neki mindig kevés lesz az, ami van.
Ugye érted már, Réka? Akkor járok ide, amikor dolgozol. A részletek nem fontosak. Keressük meg azt a könyvet, elteszem a pénzt, és megyek. Benedekre most a szomszéd kislány vigyáz, de bébiszitternek csapnivaló. Imrének nem mondom el, hogy összefutottunk. Úgy ordítana, mint egy veszett állat, még a varrata is szétnyílna. Majd te elintézed vele, ahogy jónak látod.
Néhány nappal később Imre hazatért a kórházból. Soványabb volt, megtört, de kifejezetten jókedvű. Ez azonnal szertefoszlott, amikor meglátta a bejárati ajtó mellett sorakozó holmiját. A végső döfést Réka szavai adták meg.
– Drágám, mindjárt hívom a házmestert, segít levinni a cuccaidat. A válópert már elindítottam. Fruzsina és a fiad várnak rád. Ja, és a bankszámládon lévő pénz felét átutaltam magamnak. Az autót megosztjuk, ha kevesled azt, ami maradt. A lakás az enyém, itt neked több dolgod nincs.
Kár, hogy ennyi évet pazaroltam el egy Vakondra – tette hozzá csendesen. – Tudod, mi az? Olyan ember, aki mindent titokban csinál. Akár szabadnak is tekintheted magad.
Imre szó nélkül elment. Hivatalosan is elváltak. A legkülönösebb az volt, hogy Réka nem tört össze. Inkább megkönnyebbült. Rájött, hogy mellette évek óta alig kapott levegőt, csak ezt eddig nem volt ereje felismerni.
Nyárra Réka tengeri utat tervez. Utoljára hetedikes korában járt a délen, még az édesanyjával.
A nagymamája pedig soha nem volt még ilyen boldog, mióta Imre végleg eltűnt Réka életéből.