Réka Fehér egy éjjel-nappal nyitva tartó patikában dolgozott. A műszakja végeztével, kora reggel, nem hazafelé vette az irányt, hanem a nagymamájához indult. Otthon most úgysem várta senki. A férje, Imre Kozma még mindig kórházban feküdt. Kétoldali tüdőgyulladással került be, amit – hála az orvosoknak – már sikerült rendbe hozni, sőt, a hazaengedését tervezték. Ám mielőtt ez megtörténhetett volna, vakbélrohama lett, és tegnap meg is műtötték.
A nagymama őszinte örömmel fogadta az unokáját.
– Tudtam én, hogy benézel hozzám – mondta elégedetten. – Már hajnalban megsütöttem a palacsintát. Vetkőzz le, moss kezet, aztán gyere az asztalhoz.
Réka számára a nagymamája volt az egyetlen igazán közeli rokona, ha a férjét nem számítjuk. Az édesanyját elveszítette abban az évben, amikor a főiskolai tanulmányait megkezdte.
Az anyja hosszú éveken át küzdött a rákkal. Az apját Réka sosem ismerte. A felnőttek elejtett mondataiból annyit értett meg, hogy fiatalon az anyja nagy, mindent elsöprő szerelemben élt, amelynek végül ő lett a gyümölcse.
Sem az anyját, sem a nagymamáját nem merte faggatni erről. Őszintén szólva soha nem érezte magát boldogtalannak amiatt, hogy az apja hiányzott az életéből.
Anyjával nyugodt, kiegyensúlyozott életet éltek. Az édesanyja iskolában tanított angolt, emellett magántanítványokat is vállalt. Anyagi gondjaik nem voltak, Réka sosem szenvedett hiányt semmiben. A szeretetből is bőven jutott neki: az anyja és a nagymamája egyaránt elkényeztették.
A nagymama fiatalon maradt özvegy, és többé nem ment férjhez. Az élete értelmét előbb a lánya, később az unokája jelentette.
Az anya azt szerette volna, ha Réka orvos lesz, ám a betegsége mindent felülírt. Tudta, hogy kevés ideje maradt, és azt is belátta, hogy a nagymama egyedül nem tudná finanszírozni az orvosi egyetem hosszú éveit. Így Réka végül gyógyszerészeti főiskolára jelentkezett.
Most jóízűen falatozta a málnalekváros palacsintát, miközben a nagymamája alaposan szemügyre vette a csizmáját.
– Ezek már teljesen tönkrementek – csóválta a fejét. – Az a fösvény férjed nem ad pénzt újra?
– Kibírják még ezt az idényt – felelte Réka. – Hamarosan tavasz lesz, majd sportcipőben járok. Tudod, Imre mennyire megszállottan figyel minden kiadásra. Amióta kórházban van, én is nagyon visszafogtam magam, de rengeteg pénz elment a csomagokra: gyümölcsre, levekre, meg egy kis édességre. Néhány gyógyszert is külön meg kellett vennem. A fizetésemből alig maradt valami – tette hozzá fáradt sóhajjal.
A nagymama szó nélkül felállt, és felnyúlt a szekrény tetején lévő dobozokhoz. Két nagy táskát emelt le. Az egyikből Anikó Mészáros régi csizmája került elő.
– Látod, szinte újak – magyarázta. – Anikó alig hordta. Puha bőr, jó meleg, nincs sarka, de az még kényelmesebb is. Próbáld fel, biztos jó lesz.
Valóban tökéletesen passzolt. A másik táskából a nagymama egy ruhát és egy pulóvert húzott elő.
– Ezt a ruhát még az anyád hozta Németországból, amikor meglátogatta a barátnőjét – mondta elérzékenyülve, és úgy nyújtotta Rékának, mintha egy történet folytatását készítené elő.