Balázs Mezei egyedül maradt a kiürült ház kapujánál. A csend hirtelen lett túl hangos, mintha az iménti kiabálás visszhangja még mindig ott keringett volna a levegőben.
Január elsején, valamikor dél körül érkezett meg a hegyvidéki üdülőtelepre. Az ablakból vettem észre: a friss hóval borított ösvényen közeledett, kezében egy csokor vörös rózsa, az arca kipirult a hidegtől. A lányunk azonnal kiszaladt elé, nevetve ugrott a nyakába. Balázs átölelte, de a tekintete közben végig rajtam maradt.
Kiléptünk a verandára. Rajtam vastag pulóver volt, kipihentnek éreztem magam, nyugodtnak. Ő szó nélkül átnyújtotta a virágot.
– Anyám azt üzente, hogy többé nem teszed be a lábad az ő házába – mondta végül.
– Rendben – feleltem. – És te mit gondolsz?
Hosszú ideig hallgatott, majd lesütötte a szemét.
– Tegnap egyedül nyitottam ajtót huszonkét embernek, és mindenkinek magyarázkodnom kellett, miért nincs ünnepi asztal. Anyám fél órán át ordított velem, mindenki előtt. Azt mondta, gyenge vagyok, és képtelen vagyok kordában tartani a feleségem.
Nem válaszoltam. Ő lassan rám nézett.
– Többé nem fordul elő. Megígérem.
Elvettem tőle a rózsákat, és csak bólintottam. Nem azért, mert azonnal hittem neki, hanem mert egy év után először hozzám beszélt – nem az anyja árnyékán keresztül.
Tavasszal Renáta Kertész megpróbált közeledni. Balázst hívogatta, célozgatott a májusi ünnepekre. Ő röviden zárta le a beszélgetéseket:
– Elfoglaltak vagyunk.
A következő szilvesztert már hármasban töltöttük. Kicsi asztalt terítettem, pontosan annyi étellel, amennyi kellett. Balázs begyújtotta a kandallót, a lányunk feldíszítette a fát.
Este tizenegykor Balázs felemelte a poharát, és rám mosolygott.
– Rád.
Visszamosolyogtam. Nem azért, mert minden tökéletes lett, hanem mert a saját otthonomban végre gazdának éreztem magam, nem kiszolgálónak.
Renáta Kertész azóta sem jött el hozzánk. A rokonság elkerülte a házunkat. És én egyszer sem bántam meg azt az üdülőtelepet, a kikapcsolt telefont, azt a huszonkét éhes vendéget az üres ház küszöbén.
Néha a legjobb válasz a csend. És egy bezárt ajtó.