Összeszedtem a maradék dobozokat, amik még a nappaliban hevertek, és kivágtam őket a kukába. Meglepően sok volt belőlük; mintha az egész lakás tele lett volna üres burkokkal, akárcsak az elmúlt éveim.
A konyhában Miklós Deák ült az asztalnál, maga elé húzott egy tányért. Evett, de nem élvezettel: csöndesen, mogorván, mintha minden falat haragból készült volna. Amikor beléptem, egy pillanatra felnézett, majd szinte demonstratívan az ablak felé fordult, mintha ott érdekesebb lenne a világ.
— Holnap leülünk, és elosztjuk, ami közös — mondtam ki. Olyan könnyedén csúszott ki a számon, mintha csak azt javasoltam volna, főzzünk egy teát.
Megdermedt. A villa félúton maradt a szája előtt.
— A motor miatt? Ugye nem gondolod komolyan? Orsolya, ne csináld ezt. Felkaptam a vizet, elismerem. Visszaadom a pénzt, eladok valamit, megoldjuk…
— Nem a motor miatt — vágtam közbe halkan. — És nem a pénz miatt sem.
Odamentem az ablakhoz, mellé álltam. Kint latyakos, vizes hó esett, az ég szürke volt és alacsony, mintha ránehezedne a városra.
— Hanem azért, mert te eldöntötted helyettem, hogy az egészségem semmiség, miközben a játékszered az életed értelme. Belefáradtam abba, hogy mindig kényelmes legyek, Miklós. Én nem bútordarab akarok lenni. Szeretnék olyan nő lenni, akire figyelnek. Vagy legalább olyan, akit nem vernek át a saját férjei.
— Ugyan már… ki kíváncsi rád ötvennégy évesen? — morogta. A hangja azonban már nem volt olyan magabiztos, mint korábban. Inkább remegett benne valami: annak az embernek a félelme, aki most érti meg, hogy a megszokott kényelme darabokra hullik.
— Én — feleltem egyszerűen.
Nem vártam választ. Bementem a hálószobába, és pakolni kezdtem. Nem mindent, csak azt, amire az elején szükségem lesz. Ruhákat, iratokat, pár személyes tárgyat. Ideiglenesen a nővéremhez költözöm; ennyi most elég.
A motor pedig… maradjon vele. Fűtse a hideg estéken, tartsa neki társaságot. Azt mondják, a Yamaha megbízható szerkezet. Akkor főzzön neki vacsorát is.
És nektek, lányok, egy tanács: mielőtt bedobjátok a nadrágot a mosásba, nézzetek bele a zsebekbe. Néha nemcsak aprót lehet ott találni, hanem egy okot is arra, hogy újrakezdjetek mindent. Ha pedig egy blokk akad a kezetekbe lelkiismeret helyett, ne álljatok neki levest főzni. Rendeljetek ünnepet. Megérdemlitek.
Ti találtatok már olyan vásárlást a férjeteknél, amiről fogalmatok sem volt? Mit tettetek: elnéztétek, vagy borítottátok az asztalt?