– Miért lenne ez különbség? – csodálkozott rá Ilona Váradi. – Így sokkal egyszerűbb lenne mindenkinek.
Henrietta Szalai lassan megrázta a fejét. – Elismerem, hogy kényelmesebb megoldás. De attól még erkölcsileg vállalhatatlan.
– Akkor mégis mit vársz tőlünk? – kérdezte Ilona türelmetlenebben.
– A legegyenesebb út az lenne, ha te és Norbert Kozma egyszerűen elválnátok – mondta Henrietta határozottan, mintha már rég eldöntötte volna.
Ilona azonnal tiltakozni kezdett. – Erről szó sem lehet. Először is: a lakást házasság alatt vettük, tehát felezni kellene. Másodszor: nincs állásom, fogalmam sincs, miből élnék meg válás után. Harmadszor pedig – ezt már mondtam – a gyerekek nem Norbertől vannak. Ha ez kiderül, egy fillér tartásdíjat sem kapnék. Nem, Henrietta, bármennyire is tisztellek, erre nem vagyok képes.
„Persze hogy nem képes” – gondolta Henrietta izgatottan. – „Mindenki más megugorja, csak ő nem. És minél jobban ellenkezik, annál inkább élvezem. Most már nemcsak ügy, hanem elvi kérdés is lett: szét kell őket választanom. Kerül, amibe kerül.”
– Később visszahívlak – mondta hangosan, mert ekkor Norbert belépett a konyhába.
– Nem tudsz aludni, drágám? – kérdezte tőle kedves hangsúllyal.
– Meghallottam, hogy beszélsz valakivel – ásított Norbert. – Kíváncsi lettem, mi történik.
– A feleségeddel beszéltem – felelte Henrietta minden kertelés nélkül.
Norbert szeme kikerekedett.
– Úgy alakult, hogy miközben aludtunk, felhívott – folytatta nyugodtan Henrietta. – Véletlenül én vettem fel. Rögtön felismert, így nem volt más választásom, mindent elmondtam rólunk.
– És… mi lesz most? – kérdezte Norbert riadtan.
– Semmi végzetes. Elváltok tőle. Te pedig az én férjem leszel.
– Ha akarod, mindent elsimítok – ajánlotta Norbert sietve. – Felhívom Enikőt, megmagyarázom, hogy félreértés volt, hogy köztünk semmi sincs. El fogja hinni.
– Nem – vágta rá Henrietta. – Egyrészt nem akarom, másrészt nem is hinne neked. Azt mondta, látni sem akar többé. Megtiltotta, hogy hazamenj, különben nem vállal felelősséget a következményekért.
– Akkor mit tegyek? – kérdezte kétségbeesetten.
– Egyetlen lehetőséged maradt.
– Mégpedig?
– Az, hogy mindenben rám hallgatsz – felelte Henrietta halkan. – Bízz bennem, elintézem úgy, hogy végül mindenki elégedett legyen.
– Tényleg képes vagy rá?
– Igen, ha nem akadályozol. Most pedig menj vissza aludni. Még van mit megbeszélnem a feleségeddel.
Norbert engedelmesen eltűnt a hálószobában. Henrietta pedig újra tárcsázta Ilona számát.
– Norbert bejött a konyhába – kezdte.
– Sejtettem – válaszolta Ilona fáradt hangon.
– Akkor rátérek a javaslatomra – folytatta Henrietta. – Norbert lemond a lakás rá eső részéről a te javadra. Ezen felül kapsz pénzbeli kárpótlást is: öt millió forintot.
– Tízmilliót – vágta rá Ilona gondolkodás nélkül.
– Hatot.
– Kilencet.
– Hetet.
Végül nyolc millió forintnál egyeztek meg. Még tisztáztak néhány apró részletet, majd jó éjszakát kívántak egymásnak.
Norbert sorsa ezzel eldőlt.
Másnap beadta a válókeresetet. Az eljárás meglepően gyorsan lezajlott. Norbert lakás nélkül maradt, Enikő megkapta Henriettától a megállapodott nyolcmillió forintot. Nem sokkal a válás után Norbert és Henrietta összeházasodtak.
Ám egy idő elteltével Henrietta megtudta az igazságot: Norbert már nem lehetett apa.
– Miért nem mondtad ezt el korábban?! – üvöltötte magából kikelve. – Most mit kezdjek veled? Mire vagy így jó nekem? Gyerekekről álmodoztam, gyönyörű családról! Gyakorlatilag ezért mentem hozzád!
– Miért nem kérdeztél rá? – válaszolta Norbert fáradtan. – Elmondtam volna, hogy szándékosan döntöttem így. Amikor Enikő megszülte a második gyereket, úgy éreztem, elég volt. Orvosokhoz fordultam, megoldották. De mit számít ez? Együtt így is jól megvagyunk, nem?
– Nem! – ordította Henrietta. – Egyáltalán nem vagyunk jól! És különben is… elválunk. Holnap pedig azonnal add be a felmondásod.
– De hová menjek? – fakadt ki Norbert. – Lakásom nincs, te beszéltél rá, hogy lemondjak róla Enikő javára. Miből éljek? Ráadásul a tartásdíj is…
– Amiatt megnyugodhatsz – vágott közbe Henrietta. – Enikő gyerekei nem tőled vannak. Ő maga mondta el nekem, bizalmasan. Kért, hogy ne szóljak róla. De most, hogy vége köztünk, jogod van tudni. „Ennyit legalább visszakapok” – gondolta elégedetten. – „Nyolcmillióért rám sózott valaki idegen gyerekeit.”
– Hogyhogy nem tőlem? – sápadt el Norbert. – Akkor kitől?
– Fogalmam sincs. Válás után csináltass vizsgálatot, és fordulj bírósághoz. Az ügyed biztos.
A vizsgálatok után Norbert számára világossá vált: Henrietta végig becsapta.