«Beadom a válókeresetet» — mondta Réka higgadtan, mire Miklós először düh helyett bizonytalanságot mutatott

Kegyetlen szégyen, gyáva megbánás lassan ébred.
Történetek

A megrendelések száma tovább nőtt, szinte egymást érték az új igények.

— Miklós erről tud? — kérdezte Benedek egyszer óvatosan.

— Nem. Gyakorlatilag szóba sem áll velem — felelte Réka fáradtan.

— És a válás?

— Találtam ügyvédet. Elindítottuk az eljárást.

Benedek nem csinált nagy ügyet belőle, nem játszott megmentőt. Egyszerűen segített: adott telefonszámokat, intézett egy kiadó lakást. Amikor Réka a bőröndöket pakolta, Miklós az ajtófélfának támaszkodva nevetett.

— Egy hét, és visszakúszol. Könyörögve.

Réka lehajtotta a fedelét a bőröndnek, felkapta, és szó nélkül kilépett az ajtón.

Eltelt fél év. Egy kétszobás lakás a város szélén, munka, gyerekek, végtelen feladatok. A rendelései megállíthatatlanul érkeztek. A galéria önálló kiállítást ajánlott fel neki. Réka közben közösségi oldalt indított, feltöltötte az ékszerekről készült képeket, és napról napra nőtt a követőtábora.

Benedek időről időre átjött, könyveket hozott Leventének és Boglárkának, felhívta őket. Nem sürgetett, nem követelt semmit — egyszerűen jelen volt.

— Anya, te szereted őt? — kérdezte Boglárka egy este.

— Igen — bólintott Réka.

— Mi is. Ő nem kiabál — tette hozzá a kislány.

Egy évvel később Benedek vacsora közben megszólalt. Nem ereszkedett térdre, nem voltak rózsák.

— Azt szeretném, ha velem lennétek. Mindhárman.

Réka nem hezitált. Készen állt.

Két év telt el.

Miklós egy bevásárlóközpont folyosóján sétált. Miután kirúgták, rakodómunkásként helyezkedett el — Csaba Fodor értesült arról, hogyan bánt a feleségével, és három hónap múlva elküldte. Albérleti szoba, tartozások, magány.

Aztán meglátta őket egy ékszerüzlet előtt.

Réka világos kabátban állt, rendezett hajjal, a nyakában az a bizonyos aventurin. Benedek fogta a kezét. Levente és Boglárka nevetve meséltek valamit.

Miklós megállt a kirakatnál. Nézte, ahogy beszállnak az autóba. Ahogy Benedek kinyitja Rékának az ajtót. Ahogy Réka mosolyog.

Végül a saját tükörképére pillantott az üvegben: kopott kabát, szürke arc, üres tekintet.

Elveszítette a királynőjét. És ő megtanult élni nélküle.

Ez volt Miklós legkegyetlenebb büntetése: túl későn megérteni, mit veszített el.

A cikk folytatása

Életidő