Miklós Hegedűs anélkül mondta ki a szavakat, hogy felnézett volna a telefonjáról: szégyelli magával vinni Réka Bírót a bankettre. Ott emberek lesznek – tette hozzá –, rendes, igényes társaság.
Réka a hűtő előtt állt, kezében egy bontatlan tejjel. Tizenkét év házasság, két gyerek, és most idáig jutottak: a férje számára kínos lett.
Halkan megjegyezte, hogy felveszi a fekete ruhát, azt, amelyiket Miklós vette neki évekkel korábban. A válasz hideg volt. Nem a ruha a gond – végre ránézett –, hanem ő maga. Elhanyagolta magát, az arca, a haja, minden. Ráadásul ott lesz Csaba Fodor a feleségével, aki stylist, és ehhez képest… Réka úgyis érti.
A nő csak bólintott: akkor nem megy.
Miklós megkönnyebbült, és már szervezte is a fedősztorit: majd azt mondja, lázas. Senki sem fog kérdezősködni. Azzal bement zuhanyozni.
Réka egyedül maradt a konyhában. A szomszéd szobában aludtak a gyerekek: Levente Illés tízéves, Boglárka Mezei nyolc. Hitel, számlák, szülői értekezletek – az élete feloldódott ebben a lakásban, miközben a férje lassan megtanult szégyenkezni miatta.

Másnap Tímea Simon, a fodrász barátnője, hitetlenkedve hallgatta végig a történetet. Szerinte Miklós teljesen elvesztette a józan eszét. Ki ő egyáltalán, hogy a feleségét szégyellje? Egy raktárvezető, aki nemrég előléptetést kapott – hangzott a válasz. Tímea felcsattant: ettől még Réka nem lett kevesebb.
Aztán emlékeztette valamire. Nem a tanári állására, hanem az ékszerekre. A gyöngyökből készített darabokra, köztük arra a nyakláncra kék kővel, amely még mindig nála lapul, és amelyről idegenek is rendszeresen érdeklődnek. Réka előtt felderengett az emlék: az aventurin, az esték, amikor alkotott, és Miklós még figyelemmel nézett rá.
Tímea nem hagyta kifogásokkal elütni a dolgot. Ha egyszer ment, újra menni fog. A bankett szombaton lesz – akkor holnap frizura és smink, felhívják Henrietta Katonát a ruhák miatt, az ékszereket pedig Réka maga veszi elő. A férj tiltása nem érv. Ott lesz a banketten, és Miklós majd megbánja minden szavát.
Henrietta egy hosszú, szilvaszínű, nyitott vállú ruhát hozott, amelyet Réka csendben felpróbált, miközben a tükörből egy rég elfeledett nő nézett vissza rá.
