Emese határozottan folytatta:
– Bízom benne. Benedek el fog mondani mindent, és akkor végre tisztán látsz majd.
Később, amikor Lillát megetette és a kicsi békésen elaludt, Réka kiment a nappaliba, ahol Benedek várta. A férfi fáradtnak tűnt, de elszánt volt.
– Emlékszel, mivel vádoltak? – kérdezte csendesen.
– Hogyne emlékeznék! – felelte Réka ingerülten. – Azt mondták, bűnszervezethez tartozol. Idős embereket károsítottatok meg, lakásokat csaltatok ki tőlük! – Tekintete fürkészőn tapadt a férfira.
– És te ezt el is hitted? – csóválta meg a fejét Benedek. – Fogalmam sem volt, mibe rángattak bele. Csak később állt össze a kép, hogyan használtak fel. Addigra viszont te már meghallgatni sem akartál. A nyomozás mindent feltárt, és felmentettek. – Elővett egy összehajtott iratot a zakója zsebéből. – Itt van feketén-fehéren: ártatlan vagyok.
Réka azonban nem engedett ilyen könnyen.
– És a pénzzel teli táska? Azt is láttam. Egy tisztességes embernél nincs csak úgy ennyi készpénz.
– Pont ez az! Az a táska nem az enyém volt. Egy ingatlanirodánál dolgoztam, rengeteg adásvételt intéztem. Volt egy társam, ő kérte meg, hogy tegyem be a csomagot a kocsiba. Sejtelmem sem volt, mi van benne. Réka, soha senkit nem csaptam be. Hogy gondolhattad, hogy ilyesmire képes lennék?
A feszült csendet Emese hangja törte meg.
– Na, meddig tart még ez a vallatás? – szólt rájuk kissé színpadiasan. – Ideje asztalhoz ülni. Réka, a férjed hosszú és kimerítő útról jött haza, te pedig kérdésekkel ostromlod. Nézz rá! Szeret téged, és becsületes ember. Az ilyenek keverednek a legképtelenebb helyzetekbe. Jaj, gyerekeim, mi lenne veletek nélkülem?
Nem sokkal később Emese már hazafelé tartott a faluba, szinte repesett az örömtől. Amint belépett, izgatottan újságolta Márknak:
– Képzeld, nagypapák lettünk! Megszületett az unokánk, Lilla.
– Unokánk? Hogyhogy? És Réka jól van? – hökkent meg Márk.
– Voltak bonyodalmak, de mostanra minden rendeződött. Csodás kis unokánk van, és egy rendes vejünk. Réka és Benedek már összeházasodtak, bár csendben történt. Az esküvőt viszont megüljük rendesen, itt a faluban, a természet közepén.
– Szóval, Márk, sok vendégre számíts. A gyerekek hozzák, ami kell, te készítsd elő az asztalokat meg a padokat. A savanyúság és a sütemény az én dolgom.
Aznap este, a kis ház apró konyhájában, sötétbe burkolózva ült egymás mellett Réka és Benedek. Összebújva, némán hallgatták a ház neszeit.
– Micsoda szerencsém van az anyósommal – súgta Benedek halvány mosollyal. – Mellette nem lehet elveszni. Egész életemben hálás leszek neki.
Folytatni akarta, de a kiságy felől halk mocorgás hallatszott: Lilla felébredt.
Bár sok mindenen mentek keresztül, végül együtt maradtak – és ez volt a legfontosabb.