Nem is sejtették annak idején Márkkal, hogy az ő Rékájuk – a mindig szorgalmas, példás magaviseletű, kitűnő tanuló lány – egyszer egyedül maradt anyaként fog helytállni. Álmukban sem gondolták volna. Az ember eltervezi az életet, sima útra számít, aztán egyetlen kanyar mindent felforgat.
Másnap reggel váratlanul megszólalt a csengő. Emese értetlenül nézett az ajtó felé. Ki jöhet ilyenkor? Amikor kinyitotta, egy fiatalember állt előtte, fülig érő mosollyal.
– Jó napot kívánok! Rékát keresem, itthon van?
Emese végigmérte, majd hirtelen kibukott belőle:
– Csak nem a nagy kiküldetésből tértél vissza, fiacskám? Szó nélkül eltűntél, most meg itt állsz, mintha mi sem történt volna. Elég hosszúra nyúlt az a „munkaút”, nem gondolod? Ha már idáig jöttél, fáradj be!
A fiú halványan elnevette magát.
– Kiküldetés… nevezhetjük így is. Elég hosszúra sikeredett, az biztos. Több mint fél éve nem beszéltünk Rékával. Összevesztünk, és ő elküldött. Be kell vallanom, hibáztam. Pénzt akartam gyűjteni az esküvőnkre, de minden balul sült el. Most viszont megváltoztak a dolgok, és beszélnünk kell. Ön Réka édesanyja? Akkor remélhetőleg a leendő anyósom – ha Réka végre igent mond. Benedek vagyok. Ugye hamarosan hazaér?
Emese arca megkeményedett.
– Hát te tényleg semmiről sem tudsz?
– Miről kellene? Történt valami? Csak nem ment férjhez máshoz? – Benedek arca elsápadt a gondolattól.
– Látom, valóban messze voltál a világ zajától is. Gyere be, ülj le, és mesélj el mindent elejétől a végéig – mondta határozottan Emese.
Benedek szó nélkül engedelmeskedett. Látszott rajta, hogy még mindig fontos neki Réka.
Röviddel később Réka kilépett a kórház ajtaján, karjában az újszülött Lillával. A tavaszi napfény annyira elvakította, hogy hunyorognia kellett. Körbenézett. Édesanyja azt ígérte, a kijáratnál várja, és csak annyit mondott: ne lepődjön meg semmin.
– Rékám, itt vagyunk! – hallotta Emese hangját.
Odafordult, és a szíve kihagyott egy ütemet. Az anyja mellett Benedek állt.
– Most ne mondj semmit! – intette szigorúan Emese. – Benedek hazavisz minket, és otthon mindent elmagyaráz. És még csak meg se próbáld rögtön elutasítani. Lillának nem is kívánhatnánk jobb édesapát nála. Összekaptatok, megesik az ilyesmi. De most már gyermeketek van.
– Anya, te nem tudod, mibe keveredett! Időseket csapott be, lakásokat vett el tőlük, ez megbocsáthatatlan! – fakadt ki Réka.
– Kislányom, épp te vagy az, aki nincs tisztában az igazsággal – vágott közbe Emese. – Induljunk haza, és ott Benedek mindent részletesen elmond majd.