Szilvia a férjével szemben foglalt helyet, lassan, megfontoltan.
— Tudod, mi a legfurcsább az egészben? — szólalt meg halkan. — Egyáltalán nem haragszom. Sőt. Valahol még hálás is vagyok.
Gergő ránézett, nem értette.
— Rávilágítottál valamire — folytatta a nő. — Arra, hogy sokkal erősebb vagyok, mint hittem. Hogy nem dől össze a világ attól, mert te gyengének bizonyultál.
— És most mit akarsz tenni? — kérdezte bizonytalanul.
— Élni. Itt maradok, a saját lakásomban. — A hangja nyugodt volt. — Talán végre belevágok abba, amire mindig vágytam, csak sosem mertem. Most lesz időm magamra.
— És Márk? — vetette közbe Gergő.
— Huszonegy éves. Felnőtt ember. El tudja dönteni, melyik szülő hogyan viselkedett ebben a helyzetben.
Gergő felállt, idegesen járkálni kezdett a konyhában.
— Szilvia… nem lehetne valahogy megegyezni? Anyagilag. Kárpótlásról beszélek…
— Kárpótlásról? — nézett rá őszinte meglepetéssel.
— A lakás miatt. Meg az együtt töltött évekért.
Szilvia elmosolyodott, de nem volt benne gúny.
— Azt szeretnéd, hogy kifizesd az otthonomat, csak hogy ideköltözhessen a barátnőd?
— Ne így mondd…
— Akkor hogyan? Úgy, hogy pénzt kínálsz azért, hogy önként hajléktalan legyek?
Nevetett. Könnyedén, minden keserűség nélkül.
— Tudod, régen igent mondtam volna. Megsajnáltalak volna. Azt gondoltam volna: „Szegény, nem rosszindulatból tette, csak beleszeretett.” Elmentem volna a nővéremhez, és még bocsánatot is kértem volna tőled.
Felállt, az ablakhoz lépett.
— Most viszont látom, hogy kényelmes bolondnak néztél. Olyannak, aki mindent eltűr.
Megfordult.
— És ebben tévedtél.
— Akkor nem te mész el? — kérdezte Gergő halkan.
— Nem. Te. Ma. És csak a saját holmidat viszed.
— Mi van, ha nemet mondok?
Szilvia szemében nyugalom volt, annak az embernek a nyugalma, aki végre tisztában van az erejével.
— Akkor holnap Lilla megtudja, hogy a kedvese nem szabad férfi. Azt is, hogyan képzelted el a lakáskérdés rendezését. Szerinted örülne neki?
Gergő nem válaszolt.
— Egy órád van — tette hozzá Szilvia. — Ötkor jönnek a barátnőim. Nem szeretném, ha közönség előtt zajlana a búcsú.
Levette az ablakpárkányról a permetezőt, és locsolni kezdte a virágokat. A lakásban csend lett. Csak a víz finom szisszenése hallatszott, meg a padló halk nyikorgása Gergő léptei alatt.
Szilvia rámosolygott a kedvenc ibolyájára.
Az igazi élete most indult el.