Balázs remegő hangon próbált tiltakozni, de Lilla már nem engedett a döntéséből.
— De hát… ez az otthonunk! — fakadt ki.
— Az az otthon, amely felett az édesanyád mindvégig uralkodni akart — vágta rá Lilla. — Akkor most felügyelje a te részedet! Az enyémet többé nem fogja!
— Lilla, kérlek, állj meg egy pillanatra! — Balázs zavartan nézett körbe. — Ne rohanjunk ennyire előre! Adj időt, gondold át!
— Három napig csak ezen gondolkodtam — felelte határozottan. — És megszületett a döntés.
Ebben a pillanatban kivágódott a kávézó ajtaja, és belépett Erika. Természetesen nem hagyta volna ki ezt a találkozót.
— Nahát, megérkezett a menyecske! — jegyezte meg gúnyosan, majd meghívás nélkül leült az asztalukhoz. — Elfáradtál a nagy rohangálásban?
— Jó napot, Erika — válaszolta Lilla jéghidegen. — És viszontlátásra. Innentől minden ügyet a jogi képviselőm intéz.
— Ügyvéd? — nevetett fel az anyós. — Ne nevettess! Miből futotta neked ügyvédre?
— Abból az örökségből, ami megmaradt — felelte Lilla nyugodtan. — Abból, amit ostobán a közös lakásba fektettem.
— Nem fogod tönkretenni a fiam családját! — csattant fel Erika.
— Ön már megtette — Lilla felállt. — A kapzsiságával és azzal, hogy mindent irányítani akart!
— Hogy mersz így beszélni velem?! — Erika is felpattant. — Senki vagy! Egy vidéki senkiházi!
— Egy „vidéki”, akinek diplomája, munkája és önbecsülése van — vágott vissza Lilla. — Ellentétben az ön fiával, aki harminckét évesen sem képes egyetlen döntést meghozni az anyja nélkül!
— Az én fiam rendes ember!
— Aki a saját feleségét csapta be! Az ön utasítására!
A vendégek feszülten figyeltek. Balázs próbálta csitítani az anyját:
— Anya, kérlek, ne itt…
— Hallgass! — förmedt rá Erika. — Majd én elintézem ezt a törtetőt!
Lillához fordult:
— Semmit nem kapsz! Perelni fogunk! Bebizonyítjuk, hogy beszámíthatatlan vagy!
— Csak tessék — felelte Lilla higgadtan. — Nekem bizonyítékaim vannak a meghatalmazással kapcsolatos visszaélésekről. A megtévesztés bűncselekmény.
Erika arca elvörösödött.
— Fenyegetsz engem?
— Csak tájékoztatom a következményekről.
Lilla felkapta a táskáját, és az ajtó felé indult, majd még visszafordult:
— Balázs, a válási iratokat a bíróságtól kapod meg. És Erika, nyugodtan tartsa meg a fiát magának! Hiszen mindig is ezt akarta. Most már teljesen az öné!
A következő hónapok kimerítőek voltak: válás, bírósági tárgyalások, vagyonmegosztás. Erika minden eszközzel akadályozni próbált, de a meghatalmazással elkövetett csalás ténye Lilla javára billentette a mérleget. A bíróság a lakás értékének hetven százalékát ítélte neki.
Balázs többször próbált közeledni: telefonált, üzeneteket írt, még a szülein keresztül is próbálkozott. Lilla azonban hajthatatlan maradt. Az árulást nem lehet csak úgy eltörölni.
Fél év elteltével vett egy kisebb, de barátságos lakást egy új városrészben. Saját otthon volt — olyan, ahol senki nem mondta meg neki, hogyan éljen.
A munkahelyén előléptették, pénzügyi igazgató lett. Lassan minden a helyére került.
Egy este felhívta egy barátnője.
— Lilla, ezt nem fogod elhinni! Emlékszel Márkra a szomszéd osztályról? Érdeklődött utánad!
— És? — kérdezte Lilla fél füllel, miközben jelentéseket nézett át.
— Hát hogyhogy „és”? Jóképű, egyedülálló… és nincs az anyja a nyakán!
Lilla felnevetett.
— Az utóbbi a legfontosabb!
— Akkor megadjam neki a számod?
Lilla elgondolkodott. Miért is ne? Új élet, új esélyek.
— Rendben. De szólj neki: anyós nem jár hozzá csomagban!
A barátnő nevetett.
— Ígérem! Az anyja másik városban él, évente egyszer látogat!
— Tökéletes — mosolygott Lilla.
Az ablakhoz lépett. Az esti város fényei ragyogtak. Valahol ott Balázs még mindig az anyja árnyékában élt. Ő viszont szabad volt. Mentes a manipulációtól, az ellenőrzéstől, a mérgező kapcsolatoktól.
Megszólalt a telefon. Ismeretlen szám.
— Halló?
— Lilla? Márk vagyok. A barátnője adta meg a számát. Mit szólna egy kávéhoz holnap munka után?
A hang magabiztos volt, nyugodt, mindenféle anyuci-fiús mellékzönge nélkül.
— Miért is ne? — felelte.
Egy új fejezet kezdődött az életében. Ebben a történetben nem jutott hely sem mérgező anyósoknak, sem gyenge férjeknek. Csak neki — annak, aki végre a saját sorsát irányította.
Erika pedig megkapta, amit akart: teljes ellenőrzést a fia felett. Csakhogy meny nem járt hozzá többé. Ironikus módon, miközben meg akarta óvni a fiát az anyagi veszteségtől, elvette tőle a családját.
Lilla pedig egyszerűen élni kezdett. Igazán. Szabadon. És boldogan.