— Miért kérte el tőlem az anyád a személyes adataimat? — Lilla a férje dolgozószobájának ajtajában állt, ujjai görcsösen szorítottak egy számára idegen iratot. — Balázs, magyarázd el, mi folyik itt!
Balázs elsápadt, amint megpillantotta a papírt Lilla kezében. Egy meghatalmazás volt, amely felhatalmazta az aláírót a közös lakás feletti rendelkezésre. Lilla teljesen véletlenül bukkant rá, amikor tűzőgépet keresett a férje íróasztalának fiókjában.
— Honnan van ez nálad? — kérdezett vissza Balázs, válasz helyett.
— Irodaszereket kerestem! — vágta rá Lilla, miközben a gyomrában egyre erősebben kavargott a rossz előérzet. — De most ez lényegtelen! Azt mondd meg, hogyan kerülhetett erre az iratra az én aláírásom, amikor soha, de soha nem írtam alá ilyesmit!
Balázs hátradőlt a székében, és mélyet sóhajtott. Négy éve éltek házasságban, és Lilla ez idő alatt hozzászokott ahhoz, hogy az anyósa, Erika, rendszeresen beleszól az életükbe. De okiratokkal machinálni — ez minden eddigit felülmúlt.
— Lilla, ülj le! — intett a férfi a vele szemben álló székre. — Erről beszélnünk kell.
— Beszélni? — Lilla leült, de a papírt nem engedte el. — Arról, hogy te és az anyád hamisítottátok az aláírásomat? Tudod, hogy ez bűncselekmény?
— Senki sem hamisított semmit! — csattant fel Balázs. — Anyám csak biztosra akart menni!
— Mégis mitől? Tőlem? — Lilla hangja remegett a felháborodástól.
— Váratlan helyzetektől! — Balázs felállt, és az ablakhoz lépett. — Ismered anyámat, mindig a jövőnk miatt aggódik!
Lillának olyan érzése támadt, mintha kicsúszott volna a talaj a lába alól. Az a lakás, ahol éltek, nagyrészt abból az örökségből származott, amelyet a nagymamájától kapott. Igaz, hivatalosan mindkettőjük nevén volt, de a vételár döntő részét ő fizette ki.
— Balázs, nézz rám! — felállt a székről. — Tudtál erről a meghatalmazásról?
A férfi hallgatott, tekintetét továbbra is az ablakon túlra szegezte.
— Tudtál róla — mondta ki Lilla keserűen. — És egy szót sem szóltál. Mióta készül erre ez az egész?
— Nem készült semmire! — mordult fel Balázs. — Anyám aggódik! Szerinte te túl könnyelmű vagy, és hirtelen döntéseket hozhatsz!
— Könnyelmű? — Lilla hitetlenkedve nevetett fel. — Egy nagyvállalat főkönyvelője vagyok! Én vezetem a családi költségvetést, én fizetem a számlákat! Hol itt a felelőtlenség?
— Te nem érted őt! — fordult felé Balázs. — Elvált az apámtól, két gyerekkel maradt egyedül. Neki az anyagi biztonság mindennél fontosabb!
— Ez akkor sem jogosítja fel arra, hogy az én lakásom papírjait manipulálja!
— A mi lakásunkét! — javította ki Balázs.
— Amelyet nagyrészt az én pénzemből vettünk! — emlékeztette Lilla.
Ebben a pillanatban megszólalt a csengő. Balázs ajtót nyitott, és rövidesen belépett Erika. Hatvan év körüli, kifogástalan megjelenésű nő volt, tökéletes frizurával és magabiztos tartással, olyan ember benyomását keltette, aki hozzászokott ahhoz, hogy mindent kézben tartson.
— Lilla, drágám! — mosolygott, de a tekintete hideg maradt. — Balázs mondta, hogy rátaláltál az iratokra.
— Erika, ezt hogy tehette? — Lilla felemelte a meghatalmazást. — Ez egyértelmű hamisítás!
— Ugyan már! — foglalt helyet nyugodtan a karosszékben az anyós. — Ez csak egy biztosíték. Arra az esetre, ha veled történne valami!
— Miért velem? Miért nem Balázzsal? — kérdezte Lilla.
— Mert Balázs az én fiam! — vágta rá Erika. — Tudom, hogy ő sosem cselekedne meggondolatlanul. Téged viszont… ne haragudj, de alig ismerlek!
— Négy év házasság után? — Lilla dühösen összeszorította az ajkát.
— Négy év nem idő! — igazította meg frizuráját Erika. — A barátnőm tizenöt év után maradt hoppon, amikor a férje lelépett egy fiatal titkárnővel. Én nem akarom, hogy a fiam ilyen helyzetbe kerüljön!
— Azt feltételezi, hogy elhagynám Balázst, és elvenném a lakást? — Lilla alig hitt a fülének.
— Az élet kiszámíthatatlan — vont vállat Erika hűvösen.
Lilla Balázsra nézett, aki mindvégig csendben maradt.
— Te is így gondolod?
— Anyám csak óvatos — felelte vállrándítással. — Ne csinálj ebből ügyet!
— Ne vegyem a szívemre, hogy a nevemben írnak alá hivatalos iratokat? — Lilla lassan megrázta a fejét. — Ez törvényellenes, és jogom van lépéseket tenni.
Erika felnevetett, hangjában gúny csengett.
— Ugyan, mit mondanál a hatóságoknak? Hogy egy anya védi a fia érdekeit? — közelebb hajolt. — De Lilla érezte, hogy most érkezett el az a pillanat, amikor többé nem hallgathat, és a következő szavai már megállíthatatlanul törtek fel belőle.