— Az a lakás az enyém! — bukott ki Lillából remegő hangon. — A saját pénzemből vettem meg!
— Kedvesem, ne felejtsd el — válaszolta Erika kimért hangsúllyal —, hogy az ingatlan Balázs és a te neveden van. Ez azt jelenti, hogy közös vagyon. És anyaként igenis kötelességem szem előtt tartani a fiam érdekeit!
— De ahhoz semmi jogod nincs, hogy a nevemben aláírj! — csattant fel Lilla. — Ez visszaélés!
— Ki mondta, hogy bármit is hamisítottam? — Erika nyugodt mozdulattal egy újabb iratot húzott elő a táskájából. — Nézd csak meg alaposan. Emlékszel, amikor egy hónapja Balázs autójára intéztétek a biztosítást? Akkor több papírt is aláírtál. Köztük volt ez a meghatalmazás is.
Lilla ujjai reszkettek, amikor átvette a dokumentumot. A dátum stimmelt. Valóban, akkor Balázs elé tett egy köteg iratot, ő pedig — vakon bízva benne — aláírta őket, anélkül hogy végigolvasott volna mindent.
— Átvertetek… — suttogta, majd a férjére emelte a tekintetét. — Szándékosan keverted közé ezt a papírt. Tudtad, mit írok alá!
— Ne csinálj jelenetet! — Balázs megpróbálta megfogni a kezét, de Lilla azonnal hátrébb lépett. — Ez csak formaság volt.
— Formaság?! — Lilla a bejárat felé hátrált. — Titokban összefogtok, becsaptok, és rákényszerítetek, hogy jogot adjak az anyádnak a lakásom felett… és ezt formaságnak nevezed?
— Nem a te lakásod, hanem a tietek — javította ki Erika élesen. — És ideje lenne abbahagynod ezt a hisztériát. Senki sem akar utcára tenni. Csupán arról van szó, hogy ha netán eszedbe jutna elhagyni a fiamat, ne legyen olyan egyszerű dolgod.
— Vagyis zsarolás — Lilla hangja elcsuklott a döbbenettől.
— Családvédelem — vágta rá Erika. — Az én fiam családjáé.
Lilla Balázsra nézett, remélve, hogy talál a tekintetében együttérzést vagy legalább bizonytalanságot. Ehelyett közönyt látott.
— Tényleg rendben van ez szerinted? — kérdezte csendesen.
— Próbáld meg megérteni — kezdte Balázs feszülten. — Anya csak jót akar. Azt szeretné, ha a házasságunk stabil maradna.
— Egy olyan kapcsolat, amit hazugság és fenyegetés tart össze? — Lilla keserűen felnevetett. — Igazán szilárd alap.
Nem várt választ. Sarkon fordult, és otthagyta őket. Egyedül akart lenni, átgondolni mindazt, ami történt. A hálószobában leült az ágy szélére, mély levegőt vett, de a gondolatai cikáztak. Négy éven át hitte, hogy igazi családot épít Balázzsal. Tudta, hogy az anyósa irányító, de erre… erre nem számított.
Nem, technikailag nem volt hamisítás. Sokkal rosszabb volt annál. Csapda. És Balázs végig tudott róla. Hallgatott.
Egy órával később Balázs belépett a szobába.
— Lilla, beszéljük meg nyugodtan — mondta békülékeny hangon.
— Miről? — Lilla nem nézett fel. — Arról, hogyan tapostad szét a bizalmamat?
— Nem árultalak el! — tiltakozott. — Anyám ragaszkodott hozzá, és nem akartam konfliktust.
— Tehát az rendben van, hogy becsapod a feleségedet?
— Nem becsapás! Ha külön kértem volna, akkor is aláírtad volna!
— Nem — felelte Lilla határozottan. — Soha nem adtam volna meghatalmazást az anyádnak a lakásunk felett. Soha.
— Látod?! — csapott a levegőbe Balázs. — Anya pontosan ezt mondta! Nem a család érdekeit nézed!
— Én nem? — Lilla felpattant. — Az összes megtakarításomat ebbe a lakásba tettem! Napi tíz órát dolgozom, ellátom a háztartást, mindent viszek a hátamon! És szerinted nem a családért?
— Csak magadra gondolsz — vágta rá Balázs. — A jogaidra, a lakásodra!
— Mert ezek valóban az én jogaima és az én otthonom!
— A miénk! — emelte fel a hangját Balázs. — És az anyámnak joga van megvédeni a családot!
Lilla ekkor értette meg végleg: ez a beszélgetés zsákutca. Balázs mindig az anyja oldalán állt.
— Rendben — mondta halkan. — Ha anyád ennyire aggódik a jövődért, gondoskodjon is róla. Én elmegyek.
— Hova? — kérdezte meglepetten Balázs.
— A szüleimhez. Időre van szükségem.
— Ne légy már nevetséges! Egy papír miatt…
— Nem egy papír miatt — vágott közbe Lilla, miközben elővette a szekrényből a bőröndöt. — Hanem az árulás miatt.
Balázs utána nyúlt volna, de ekkor Erika lépett be a szobába.
— Hagyd csak — legyintett. — Hadd menjen. Majd kiszellőzteti a fejét, és visszajön. Úgyis rá van szorulva.
Lilla megállt, lassan megfordult.
— Ennyire biztos benne, hogy visszatérek?
— Ugyan hová mennél? — mosolygott gúnyosan Erika. — Nincs saját lakásod. Ez az ingatlan kettőtök nevén van. Ráadásul a meghatalmazásnak köszönhetően minden lépésről tudni fogok.
— Ez tehát zsarolás — mondta Lilla fojtott hangon.
— Nevelés — zárta le Erika. — Megtanítalak értékelni a családot.
Lilla ökölbe szorította a kezét, majd szó nélkül folytatta a pakolást, miközben már tudta, hogy ez még csak a kezdet.