A feszült mondat után Júlia többé nem reagált. Zsoltot belülről marta a düh, de nem volt kivel vitába szállnia: a felesége egyszerűen kivonta magát minden párbeszédből. Nem emelte fel a hangját, nem magyarázkodott, és nem is védekezett. Hallgatott – és ez a csend sokkal nyomasztóbbnak bizonyult, mint bármilyen szócsata.
Miközben Zsolt toporgott, Júlia lépett. Felkeresett egy ügyvédet, és időpontot kért tanácsadásra. Nem kapkodott, mindent átgondoltan csinált. Előre összegyűjtötte a szükséges iratokat: bankszámlakivonatokat, a lakás tulajdoni lapját, az adásvételi szerződést, valamint minden számlát, nyugtát és bizonylatot, amit csak talált.
Az ügyvéd hosszan tanulmányozta a dokumentumokat, lapról lapra haladva.
— Nem egyszerű helyzet — mondta végül, miközben letette a papírokat az asztalra. — De messze nem reménytelen. A lakást a házasság ideje alatt vásárolták, igaz?
— Igen — válaszolta Júlia határozottan.
— Akkor az közös szerzemény. Ilyen ingatlant a másik fél beleegyezése nélkül nem lehet átruházni. Ha az aláírás nem valódi, vagyis a férje hamisította, az önmagában elegendő ok a szerződés érvénytelenítésére.
— És a számláról eltűnt pénz? — kérdezte Júlia.
— Az is közös vagyon. Még ha közös számláról is volt szó, azt kizárólag a család szükségleteire lehetett volna felhasználni. Ha a nővérének adta, az jogilag sikkasztásnak minősülhet a családi kasszából. Jogosult kártérítést követelni.
Júlia bólintott. A fejében lassan összeállt a kép, és először érezte azt, hogy nem teljesen kiszolgáltatott.
— Mit javasol? — kérdezte.
— Ellenkeresetet kell benyújtani. Kérni az ajándékozási szerződés semmissé nyilvánítását, a közös vagyon megosztását, valamint a kár megtérítését. Emellett indokolt egy grafológiai szakértői vizsgálat is. Nem gyors folyamat, de jók az esélyei.
— Mennyi idővel számolhatok?
— Három-négy hónap, de akár fél év is lehet, a bíróság leterheltségétől függően.
— Rendben — mondta Júlia rövid gondolkodás után. — Kezdjünk bele.
Az ügyvéd előkészítette a szükséges iratokat. Júlia aláírta őket, majd rendezte a költségeket. A pénzt arról a számláról vette ki, amelyet eredetileg Csongor taníttatására és a lakás felújítására tett félre. Most azonban ezt nem veszteségnek, hanem befektetésnek tekintette — a saját és a fia jövőjébe.
A bírósági meghallgatást december elejére tűzték ki. Az első alkalom előzetes tárgyalás volt: a bíró megismerkedett az iratokkal, és meghallgatta mindkét felet.
Zsolt egyedül érkezett. Nem vitt magával ügyvédet. Meggyőződése volt, hogy az egész procedúra gyorsan és fájdalommentesen lezajlik: a válás kimondásra kerül, a lakás az anyjánál marad, a pénz a nővérénél, Júlia pedig üres kézzel távozik, ahogy azt előre eltervezték.
Ám már az első percekben nyilvánvalóvá vált, hogy a dolgok nem az ő elképzelései szerint alakulnak.
— Katona úr — szólította meg a bíró — ön azt állítja, hogy az ingatlan az édesanyja tulajdona?
— Igen. Én készítettem az ajándékozási szerződést.
— Rendelkezett a felesége írásos hozzájárulásával az átruházáshoz?
— Igen, természetesen.
A bíró átfutotta a papírokat.
— Valóban csatolva van egy közjegyző által hitelesített nyilatkozat. Ugyanakkor Katonáné azt állítja, hogy az aláírás nem az övé. Ezért grafológiai szakértői vizsgálatot rendelek el.
Zsolt arca elsápadt.
— De hát ott az aláírás! — tiltakozott.
— Ott van — felelte nyugodtan a bíró. — De vitatott. A szakértő megállapítja majd, valódi-e.
Ekkor Júlia ügyvédje szót kért.
— Tisztelt Bíróság, szeretném hangsúlyozni, hogy az ingatlant a felek a házasság fennállása alatt vásárolták, tehát az közös vagyon. Még abban az esetben is, ha a hozzájárulás hiteles lenne, egy ilyen értékű ajándékozás indokolatlan. A közösen szerzett vagyon ellenszolgáltatás nélküli átadása harmadik személynek sérti a másik házastárs jogait, ezért semmissé nyilvánítható.
A bíró bólintott.
— Jegyzőkönyvbe vettem. Katona úr, kérem, térjen ki arra is, mi történt a közös bankszámlán lévő összeggel!
Zsolt fészkelődni kezdett.
— Felvettem a pénzt.
— Milyen célból?
— A nővérem vállalkozására fordítottam.
— Tehát a családi megtakarítást a felesége beleegyezése nélkül, harmadik személy javára használta fel?
— Az az én pénzem volt!
— Részben — pontosította higgadtan a bíró. — Mekkora összegről beszélünk?
Az összeget Júlia jogi képviselője mondta ki hangosan. Zsolt kelletlenül megerősítette.
— Katonáné a pénz felének megtérítését kéri — tette hozzá az ügyvéd. — Mivel az összeget nem a család szükségleteire fordították, és a feleség nem adott rá engedélyt.
A bíróság elrendelte Brigitta Székely beidézését, magyarázat céljából. Emellett hivatalosan is elindította az aláírás-szakértői vizsgálatot, az érdemi tárgyalást pedig januárra halasztotta.
Zsolt ólomsúllyal a mellkasában hagyta el az épületet. Az első dolga az volt, hogy felhívta az anyját.
— Anya, baj van — mondta feszült hangon. — A bíróság érvényteleníteni akarja az ajándékozást.
— Hogyhogy? — ijedt meg Ilona Orosz. — Zsolt, azt mondtad, minden rendben van!
— Elvileg igen, de Júlia aláírásvizsgálatot kért. Azt állítja, nem ő írta alá a hozzájárulást.
— És most mi lesz?
— Ráadásul a pénzt is vissza kell fizetnem. Azt mondják, jogtalanul használtam fel a közös megtakarítást.
Ilona hosszasan hallgatott.
— Biztos vagy benne, hogy nem történt hiba a közjegyzőnél? — kérdezte végül bizonytalanul.
— Most már mindegy — mordult fel Zsolt. — Megoldást kell találni.
Az anya azt tanácsolta, beszéljen Brigittával. Talán vissza tud adni valamennyit a pénzből, és enyhül a helyzet.
Zsolt felhívta a nővérét, és részletesen elmondta neki, mi történt. Megkérte, hogy legalább az összeg felét juttassa vissza.
— Megőrültél? — csattant fel Brigitta. — Már régen elköltöttem! Béreltem helyiséget, vettem eszközöket, szakembert fogadtam. Milyen pénzről beszélsz?
— Brigi, kötelezhetnek, hogy kifizessem Júliát! Ha nem segítesz, mindent nekem kell előteremtenem!
— Ez a te gondod — felelte szárazon a nő. — Te adtad oda. Azt mondtad, a saját megtakarításod, és segíteni akarsz. Most meg kiderül, hogy közös volt, és a feleséged nem is tudott róla. Ez nem az én felelősségem.
A vonal megszakadt. Zsolt egyedül maradt a problémával.
Az aláírás-szakértői vizsgálat körülbelül egy hónapig tartott. Az eredmény nem okozott meglepetést: a kérdéses aláírás nem Júliától származott. A szakértő megállapította, hogy egy másik személy írta, nagy valószínűséggel maga Zsolt, aki megpróbálta utánozni a felesége kézírását.
A januári tárgyaláson a bíró ismertette a szakvéleményt.
— Az ajándékozási szerződés érvénytelen — jelentette ki. — A feleség hozzájárulása hamis, ez elegendő ok a semmisség megállapítására. Az ingatlan visszakerül a házastársak közös tulajdonába.
Zsolt sápadtan ült, keze ökölbe szorult.
— Továbbá — folytatta a bíró — Katona úr köteles megtéríteni Katonáné részére a közös számláról jogtalanul felhasznált összeg felét. A teljesítés határideje három hónap.
— De nincs ennyi pénzem! — szakadt ki belőle kétségbeesetten.
— Ez az ön gondja — válaszolta a bíró tárgyilagosan. — Katonáné jogosult végrehajtást kérni, amennyiben nem történik meg a kifizetés.
Ezt követően a bíróság rátért a válás és a vagyonmegosztás további kérdéseire, amelyek véglegesen meghatározták a felek jövőjét.