A levegő szinte megdermedt, miután kimondták, hogy a vállalkozás végleg megszűnt.
— Tönkretetted a fiam életét! – sikoltotta Zsuzsanna Balog, hangja éles volt és remegett az indulattól. – Egy átkozott boszorkány vagy!
— A fiad saját magát sodorta ebbe a helyzetbe – válaszolta Orsolya Molnár higgadtan, de könyörtelenül. – Hárommillió forintot emelt le a cég számlájáról. Úgy gondolta, nem fog kiderülni. A pénz egy bizonyos Hajnalka Székely bankszámláján landolt.
— Ki az a Hajnalka? – fordult Barbara Vincze döbbenten a bátyjához, a tekintete már-már átégette Márkot.
— Senki! – csattant fel Márk Kiss. – Ez aljas rágalom!
Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó. Egy fiatal nő lépett be, feltűnően vörös hajjal, kezében kulcscsomót szorongatva.
— Tolik, ahogy kérted, jöttem… – kezdte, majd megtorpant, amikor meglátta a zsúfolt szobát. – Ó…
— Hajnalka – szólalt meg Orsolya fagyos nyugalommal. – Éppen jókor érkeztél.
— Én… lehet, hogy most nem a legjobb… inkább visszajövök később…
— Meg se mozdulj! – parancsolta Zsuzsanna Balog. – Ki vagy te egyáltalán?
— Hajnalka Székely vagyok… – hebegte a lány. – Dolgoztam… vagyis korábban együtt dolgoztam Márk úrral.
— És mi dolgod van itt? – kérdezte Barbara, gyanakvóan összeszűkítve a szemét.
— Márk… azt mondta, ide fogunk költözni. Azt is mondta, hogy elvált, és…
— ELVÁLT?! – robbant ki Zsuzsanna Balogból. – Márk, mi folyik itt?!
Márk nem felelt. Lehajtotta a fejét, és a padlót bámulta, mintha ott keresné a menekülést.
— Terhes vagyok – szólalt meg Hajnalka alig hallhatóan.
A szobát síri csend borította el.
— Hazugság! – tört ki Barbara. – Direkt így rendezted el, hogy tönkretegyél minket!
— Megvannak az orvosi papírjaim… – Hajnalka a táskájába nyúlt.
— Takarodj innen! – üvöltötte Zsuzsanna Balog. – A fiam közelébe se merj menni!
— De megígérte, hogy feleségül vesz…
— Ő nős! – vágta rá Hunor Somogyi.
— Már nem – jegyezte meg szárazon Imre Bíró. – A válás jogerőre emelkedett.
Orsolya odalépett Hajnalka mellé.
— Figyelj rám, kislány. A legjobb, amit tehetsz, ha most elmész. Gondold át, valóban egy olyan emberhez akarod-e kötni az életed, aki módszeresen elárul mindenkit maga körül.
— De szeret engem! – tiltakozott Hajnalka, könnyes szemmel.
— Nem. Csak saját magát szereti – felelte Orsolya. – Kérdezd meg tőle inkább, miért is zárták be valójában a céget.
Hajnalka Márkra nézett.
— Tolik…?
— Csak átmeneti gondok – morogta Márk. – Minden rendeződni fog.
— Átmeneti? – Orsolya elővette a tabletjét. – Itt van az adóhatóság jegyzőkönyve. Tizenötmillió forint tartozás. A cég az én nevemen futott, de minden tranzakciót Márk intézett. Hamis iratokkal, stróman vállalkozásokon keresztül szivattyúzta ki a pénzt.
— Ez nem igaz! – kiáltotta Márk kétségbeesetten.
— Dehogynem. A vizsgálat már elindult. Büntetőeljárásról beszélünk.
Hunor megragadta Márk vállát.
— Mit tettél, te szerencsétlen?! Az összes megtakarításomat beleraktam a cégedbe!
— Engedj el! – rángatta ki magát Márk.
— Milyen megtakarítást? – kérdezte Barbara elképedve. – Hunor, miről beszélsz?
— A bátyád vállalkozásába fektettem – vallotta be. – Azt ígérte, fél év alatt megduplázza.
— Mennyi pénzt? – kérdezte Barbara jéghideg hangon.
— Kétmilliót.
— KÉTMILLIÓT?! Az a gyerekek lakására félretett összeg volt!
— Havonta három százalékot ígért…
— Klasszikus piramisjáték – jegyezte meg Imre Bíró. – Orsolya, tudnod kell, hogy a volt férjed magánbefektetőktől szedett be pénzt irreális hozamígéretekkel.
— Hány embertől? – kérdezte Orsolya.
— Körülbelül harminctól. Az összeg eléri az ötvenmillió forintot.
Hajnalka lassan az ajtó felé hátrált.
— Nekem… mennem kell…
— Hová mész?! – ugrott utána Márk. – Hajni, várj!
— Nem! – csattant fel a lány. – Átvertél! Azt mondtad, sikeres üzletember vagy, és veszel nekem egy lakást!
— Meg is veszem! Csak idő kell!
— Miből? – vágta oda Barbara dühösen. – Miután a férjem pénzét is eltüntetted?!
— Senkit nem loptam meg! – védekezett Márk. – Csak átmeneti likviditási gondjaim vannak!
Ekkor egy ötvenes éveiben járó férfi jelent meg az ajtóban.
— Kiss Márk? – szólította meg hivatalos hangon.
— Igen… miben segíthetek?
— Béla Orosz vagyok. Az ön cégébe befektetők egy csoportját képviselem. Csoportos keresetet nyújtunk be.
— Micsodát?! – hebegte Márk. – Miért?
— Különösen nagy értékre elkövetett csalás gyanúja miatt. Minden, ön által aláírt dokumentum nálunk van. Garantált hozamokat ígért, amelyek mögött nem állt valós fedezet.
Zsuzsanna Balog a mellkasához kapott.
— Márk… mi történik itt?
— Anya, ez csak félreértés…
— Attól tartok, nem az – szólt közbe Imre Bíró. – Orosz úr, úgy látom, az ügyfelei joggal lépnek fel.
— Így van – bólintott Béla Orosz. – Nemcsak a pénzüket követelik vissza, hanem erkölcsi kártérítést is.
— De hát neki nincs pénze! – sikította Hajnalka. – Azt mondta, mindent új projektekbe fektetett!
— Milyen projektekbe? – kérdezte Béla Orosz hidegen. – Tudomásunk szerint az elmúlt fél évben a cég semmilyen valódi tevékenységet nem végzett. Csak új befektetőket szervezett be, hogy a régieket kifizesse.
— Ez rágalom! – ordította Márk, miközben a körülötte állók tekintetében már nem maradt semmi kétség.