Réka végül kifújta magát, de a hangja továbbra is remegett, amikor folytatta. Elmondta, hogy Ágnes Fehér már György Királyt is elkezdte befeketíteni, holott a férfi szerinte teljes szívvel segített neki. Ha csak egy apróságra volt szükség, György azonnal ugrott, figyelmes volt, türelmes, sosem sajnálta az idejét. Réka nem értette, honnan ez a rosszindulat.
Késő este, amikor már kettesben maradtak, Réka zaklatottan mesélte Márknak a legújabb történetet. Állítólag György csak azért ment fel Ágneshez, hogy megjavítsa a mosógépet, az asszony viszont egészen képtelen dolgokat kezdett terjeszteni róla. Azt mondogatta, hogy György feleségül akarja venni Rékát, majd kiforgatja őt az örökségből. Márk döbbenten hallgatta, alig akarta elhinni, hogy a nagyanyja ilyesmire képes lenne.
— Ez képtelenség… — csóválta a fejét. — Mama soha nem volt ilyen.
Réka csak legyintett, mintha már elfáradt volna a magyarázkodásban.
— Drágám, időskorban sok minden megváltozik. Te ezt még nem tapasztaltad — mondta halkan, majd elfordult.
Ekkor György Király hangja szűrődött ki a folyosóról, ahogy Rékát kérdezte, lefekszik‑e már aludni. Márknak furcsa, idegen érzése támadt: nem esett jól hallani egy másik férfi jelenlétét a saját otthonában. Mégis lenyelte a kellemetlenséget, mert nem akarta tovább terhelni az anyját.
Magában elhatározta, hogy másnap személyesen látogatja meg Ágnest. Beszélni akar vele, nyugodtan, szemtől szemben. Csak utána von le bármiféle következtetést.
Reggel gyorsan megreggelizett, azt mondta, barátokkal találkozik, majd egyenesen a nagymamájához indult. Ágnes ragyogó arccal fogadta: a szeme élénken csillogott, mozdulatai határozottak voltak, semmi nem utalt zavartságra vagy leépülésre.
— Megjött az én drága unokám! Végre! — tárta ki a karját, és szorosan magához ölelte.
— Szervusz, mama. Hogy vagy? — kérdezte Márk óvatosan.
— Na, mit meséltek rólam? Már telebeszélték a fejedet? — kérdezett vissza élesen. — Az a szerencsétlen anyád egy igazi gazemberbe futott bele, és teljesen elvakult. Virágokat hord neki, éttermekbe viszi, Réka meg mindent elhisz. Mit vársz? A nők sokszor ilyen hiszékenyek. Bár tény, hogy soha nem volt igazán szerencséje a szerelemben… most meg hirtelen itt termett ez a nagyképű alak.
— Mama, kérlek, mondd el rendesen, mi történt — kérte Márk.
— Elmondom én, persze. Menj, moss kezet, főztem mindent, amit szeretsz. Nézd csak, új vízforralóm van, Elemér Lakatos vette. Az a György viszont tönkretette a régit! Direkt a gázon hagyta, aztán azzal ment Rékához, hogy én már nem vagyok beszámítható. Ülj csak le, egyél, és hallgasd meg, hová jutottunk nélküled!
Ágnes letelepedett mellé, és belekezdett a történetbe. Ahogy haladt előre, Márk egyre nagyobb megdöbbenéssel hallgatta.
Elmondta, hogy amikor Márk katonai szolgálatra ment, Attila Halász gyakran látogatta Rékát. A férfi még mindig szerette őt, nem nézett más nő után. Réka azonban egy véletlen találkozás során megismerkedett György Királlyal. A férfi azonnal randira hívta, udvarolt, figyelmes volt, egészen más, mint Attila. Réka végül elküldte Attilát, hogy ne álljon az útjába az új életének.
György viszont komolyan vette a kapcsolatot. Vásárolt ezt‑azt a lakásba, majd ragaszkodott hozzá, hogy megismerje Réka édesanyját is. Úgy viselkedett, mint aki hosszú távra tervez, és nem sokkal később egy elegáns vacsora során meg is kérte Réka kezét.
Réka el volt bűvölve a férfi előzékenységétől, végre úgy érezte, igazi társat talált. Eleinte Ágnesnek sem volt ellenvetése. Attila megbízható volt, de Réka csak barátként tekintett rá, míg György minden gesztusával azt sugallta, hogy számítani lehet rá.
Segített, ahol tudott: beállította Ágnes tévéjét, amikor az új digitális adás nem működött, megcsinálta a ház körüli „férfimunkákat”, és mindig ugyanazzal a kérdéssel érkezett: miben segíthet még. Szép lassan elnyerte a bizalmat, hiszen már majdnem családtagnak számított.
Ágnes ekkor elhallgatott egy pillanatra, mintha mérlegelné, hogyan folytassa, majd komoran nézett Márkra, jelezve, hogy a történetnek itt még koránt sincs vége.