Márk Fodor leszerelt, ezzel lezárult élete egyik fejezete. A barátai már a hazautat szervezték, közben arról beszélgettek, kire mi vár odahaza, és hogyan alakul majd a további életük. Mindenki mást tervezett, más reményekkel és elhatározásokkal.
Domonkos Lukács például egy pillanatig sem tétovázott: amint hazaér, megnősül. A barátnője már hónapok óta számolja a napokat, mikor lehetnek végre együtt hivatalosan is. Gergő Molnár a szüleihez indul, az apjának saját autószerelő műhelye van, ott kap majd munkát, és fokozatosan átveszi a mesterség fortélyait.
Márk azonban egészen más helyzetben volt. Fogalma sem volt róla, mi fogadja otthon. Anyja a telefonban egyféleképpen mesélt, a nagymamája egészen mást mondott, és ő már nem tudta eldönteni, kinek higgyen. Minden beszélgetés után csak nőtt benne a bizonytalanság.
Amikor bevonult, a nagymamája kísérte ki, tanácsokkal látta el, és aggódva búcsúzott tőle. Barátnője akkor még nem volt, az édesanyjával élt kettesben, az apjára pedig alig emlékezett. Túl kicsi volt, amikor a férfi meghalt.
Az apja munkából sietett haza, amikor baleset érte: a vonat alá került. A peronról ugrott le, mert minél előbb haza akart érni a feleségéhez és a fiához. De már soha nem lépte át a lakás küszöbét.
Réka Simon nagyon fiatalon maradt özvegy. Nem volt könnyű egyedül helytállnia, mégis felnevelte a fiát, dolgozott, és közben a nagymama is sokat segített Márk körül. Támaszt jelentett számukra Attila Halász is, az apja régi iskolai barátja.
Réka, Márk apja és Attila együtt jártak iskolába, gyerekkoruk óta összetartottak. Mindkét fiú szerelmes volt Rékába, de ő végül Márk apját választotta. Attila ezt elfogadta, és onnantól kezdve mindig csak barátként volt jelen az életében.
— Réka, ne húzd az időt, — zsörtölődött gyakran a nagymama. — Se családja, se felesége annak az embernek, mégis magad mellett tartod.
Réka ilyenkor nevetett, és legyintett. Azt mondta, nem tart ő senkit, Attila szabad ember, nősüljön meg nyugodtan, köztük sosem volt több barátságnál.
Amikor Márk bevonult, megnyugtatta a tudat, hogy Attila ott van az anyja közelében. Réka ugyanolyan törékenynek tűnt, mint fiatal korában, és a fiú féltette őt az egyedülléttől. Úgy érezte, biztonságban van, amíg ő távol van.
Csakhogy mire hazatért, nyilvánvalóvá vált: sok minden megváltozott.
Márk megállt a lakásajtó előtt, megnyomta a csengőt. Azonnal ismerős lépteket hallott, majd kinyílt az ajtó.
— Márk, kisfiam, miért nem szóltál, hogy már ma megérkezel? — csodálkozott Réka.
A fiú átölelte az anyját. A nő arca nyugodtnak tűnt, nem látszott rajta semmi különös, ami bajra utalt volna.
Ekkor azonban kinyílt Réka szobájának ajtaja, és egy idegen férfi lépett ki rajta. Szélesen mosolygott, határozott mozdulattal kezet nyújtott.
— György Király vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek, Márk! — mondta élénken. — Rékám, készíts valami ennivalót, a fiad hazajött, enni kell adni neki, meg leülünk beszélgetni, rég nem volt itthon!
A hangja barátságos volt, mégis, Márk a tekintetében valami óvatos feszültséget vett észre, amit nem tudott hová tenni.
A nagymamától Márk már hallotta, hogy az anyjának új társa van, és együtt élnek. Ez önmagában nem érte váratlanul. Csakhogy mind a nagymama, mind Réka annyi ellentmondó dolgot mesélt, hogy teljesen összezavarodott.
Réka sírva panaszkodott neki telefonon, hogy a nagymama mintha kicserélődött volna. Azt mondta, nem számított erre, hiszen még nincs olyan idős, mégis egyre furcsábban viselkedik, mintha nem lenne tiszta a gondolkodása. Gyakran veszekszik, különös dolgokat mond.
Nemrég az elektromos vízforralót a gázra tette, és teljesen tönkrement. Néha összekeveri a neveket, nemrég pedig egy régi ismerőst vitt haza, és kijelentette, hogy hozzá fog menni feleségül.
— Hívtunk hozzá orvost egy magánrendelésről — zokogta Réka. — Azt mondta, visszafordíthatatlan folyamatok indultak el, és már nem maradhat egyedül. Magunkhoz akartuk költöztetni, de hallani sem akart róla. Könyörögtem neki, sírtam, mégis makacsul ellenkezett. Soha nem volt ilyen… — itt Réka ismét elsírta magát, György Király pedig csendesen próbálta vigasztalni, miközben Márkban egyre több kérdés és nyugtalan sejtelem gyűlt össze a közelgő beszélgetések előtt.