Valami történt, ami végleg rendet tett benne, és többé nem hagyta kérdések között lebegni.
Hétfőn újra megjelent az irodában Nikolett Szilágyi, az osztályuk egyik munkatársa. Ránézésre is nyilvánvaló volt, hogy frissen tért vissza pihenésből: bőrén halvány barnaság ült, a tekintete élénken csillogott, a haja pedig egészen másképp állt, mint korábban. Valami könnyedség lengte körül, mintha még mindig magával hozta volna a tengeri levegő frissességét. Nevetve mesélt arról, hogyan tanították a férjével úszni a kisfiukat, miként repült be hozzájuk egy sirály az erkélyre, és mennyire jól aludt minden éjjel a sós levegőtől.
Lilla Székely hallgatta, és közben furcsa szorítást érzett a mellkasában. Nem rosszindulat volt ez, inkább fájó irigység. Ugyanazon a napon, amikor a szünetben az automatából vett kávét kortyolta, végleg eldöntötte: elutazik. Két hét múlva kezdődött a szabadsága, és ez éppen elegendő időnek tűnt ahhoz, hogy mindent megszervezzen.
Elővette a telefonját, megkereste a Splitbe szóló ajánlatot, és egy barátságos, medencés hotelt választott, ahol a reggeli is benne volt az árban. Nem mérlegelt tovább. Beírta a bankkártya adatait, és határozott mozdulattal rányomott a fizetés gombra.
A következő tizennégy nap szinte elsuhant mellette. Lilla különös kettős életet élt: kívülről minden ugyanolyan volt, mint addig, belül azonban már a tengerparton járt, hallotta a hullámokat, érezte a nap melegét a bőrén.
Balázs Fülöp közben semmit sem vett észre. Esténként a televízió előtt ült vagy a telefonját görgette, és fel sem tűnt neki, hogy a felesége bőröndöket készít elő, ruhákat vásárol, és fejben már egészen máshol jár.
Mira Oláh ezalatt Erika Szalainál volt a vidéki házban. A kislány boldog volt: mezítláb szaladgált a fűben, segített a bogyók szedésében, könyveket lapozgatott, és alig várta, hogy az anyukája meglátogassa. Arról, hogy hamarosan igazi tengert lát majd, mit sem sejtett.
Szombaton Lilla korán ébredt. Nyugodtan elkészült, felöltözött. A konyha ugyanolyan rendetlen maradt, mint előző este, amikor Balázs főzött magának, és nem sok gondot fordított a pakolásra. Lilla csak futólag pillantott a mosogatóra, majd magához vette az autókulcsot.
– Elmegyek Miráért. Meg kell fürdetni, kimosni a holmiját. Hétfőn megint megy a nagymamához – mondta menet közben.
– Csak estére legyen itthon a kocsi – morogta Balázs.
Lilla nem válaszolt. Nem volt mit hozzátennie.
Amikor megérkezett a házhoz, Mira fürdőruhában, vizes hajjal rohant elé.
– Anya! Képzeld, már tudok bukfencet a víz alatt! – kiáltotta lelkesen.
– Az én ügyes kincsem! – ölelte át Lilla mosolyogva. – Nagyon hiányoztál.
Később, mintha csak mellékesen jegyezné meg, elmondta:
– Hétfő reggel elutazunk a tengerhez. Kettesben. Te meg én.
Erika Szalai bólintott.
– Jól teszed. Lásson a gyerek igazi nyarat, te pedig pihenj végre egy kicsit.
Lilla megkönnyebbülten sóhajtott fel. A döntés megszületett, már csak várni kellett hétfőig. És hogy Balázs mit gondol minderről, az többé nem volt az ő gondja. Hiszen ő maga mondta: neki nem hiányzik a tenger.
Vasárnap este Lilla vacsorát készített: zöldségeket aprított, tésztát főzött, csirkecombot sütött. Minden a megszokott rend szerint zajlott, mintha semmi sem változna.
Balázs belépett a konyhába, ásított egyet, letette a telefonját az asztalra. Lilla elé tette a tányért, leült vele szemben, és higgadt hangon megszólalt:
– Holnap elmegyek anyuékhoz a nyaralóba. Egy hétre, talán tovább is. A mosás meg az ingvasalás innentől a te dolgod.
Balázs megállt a mozdulatban.
– Hogyhogy elmész? – kérdezte értetlenül. – Hiszen most kezdődik a szabadságod. Azt hittem, végre rendet raksz itthon.
– Úgy döntöttem, inkább pihenek – felelte Lilla nyugodtan. – Te úgysem szeretsz eljárni, ott pedig jó a levegő. Mirával együtt jól fogjuk érezni magunkat.
Balázs félretolta a tányért, és gúnyosan felnevetett.
– Persze… És én mit csináljak itt egyedül?
– Mindig mondtad, hogy egyedül is elvagy – emlékeztette Lilla. – Most kipróbálhatod: csend, rend, tévé, pelmenyi.
Balázs tiltakozni készült, aztán csak legyintett.
– Lehet, igazad van. Talán jót is tesz egy kis nyugalom.
Az éjszaka folyamán Lilla még egyszer átnézte az iratokat, a jegyeket, a foglalást. A bőrönd már az ajtónál állt. Mira mit sem sejtve aludt, Lilla pedig hosszú idő után először őszintén elmosolyodott. Másnap kezdetét veszi az igazi nyár: napsütés, tenger, és két boldog lány – egy anya és a gyereke.
Másnap reggel, amikor Lilla és Mira kiléptek a házból, a kislány vidáman végigmérte a bőröndöt, majd kíváncsian az anyjára nézett, és a kérdés már ott csillogott a szemében.