Hasonló elvek mentén bánt a család az anyóssal is. Közhely, mégis igaz: egy házasságban rengeteg minden a feleségen múlik, ő az, aki észrevétlenül irányítja az egyensúlyt. Andrea Jakab jólelkű asszony volt, és nem gördített akadályt elé, amikor a férje segíteni akarta a saját édesanyját. Más talán már régen elküldte volna a túlzottan tolakodó rokont a fenébe, akár egy pillangóhálóval a kezében, jelezve, hogy eddig és ne tovább.
Mindez azonban mit sem változtatott azon, hogy Henrietta Török szemében a meny továbbra is alkalmatlan és ellenszenves maradt. A férj oldaláról érkező „kedves rokonok” időről időre szükségét érezték annak, hogy Andrea fülébe juttassák az anyós róla szóló, korántsem hízelgő megjegyzéseit. Nehéz volt megérteni, miért gondolták ezt jó ötletnek.
Andrea viszont nem volt naiv. Értelmes nőként tudta, mit érdemes megjegyezni és mit jobb elengedni a füle mellett. Nem foglalkozott Henriettával, mert a lényeg számra egyértelmű volt: a férje mellette állt. Márk Somogyi egyformán szerette a feleségét és tisztelte az anyósát, Erzsébet Királyt is.
És végre összejött az, amire évek óta vágytak: eljutottak a tengerhez. Először az egész közös életük során. Ráadásul Márk fejéből pattant ki az ötlet, hogy ezúttal ne a saját édesanyját vigyék magukkal, hanem Erzsébetet – hadd pihenjen egy kicsit ő is.
Az üdülő kifejezetten szülőknek és gyerekeknek szólt, így Lilla Kertész számára animátorok és programok álltak rendelkezésre. Ez azt jelentette, hogy az anyós nyugodtan foglalkozhatott magával, miközben az unoka jól érezte magát.
Pénzből nem álltak túl fényesen, még az is felmerült, hogy kisebb hitelt vesznek fel. Ekkor azonban Andrea nővére felajánlotta a segítségét, és átvállalta az édesanyjuk útiköltségének kétharmadát.
Nem sokkal később megcsörrent a telefon: a mindig csinos Henrietta Török értesült a számára felháborító igazságtalanságról. Hiszen eddig – legalábbis az ő értelmezésében – minden egyenlően volt elosztva, így szerinte ok sem volt a mellőzésre.
Az már fel sem merült benne, hogy Erzsébet jóval több időt tölt az unokával, segít, vigyáz rá, foglalkozik vele – elvégre neki úgyis „semmi dolga”. Innen pedig gyorsan elfajult a beszélgetés.
– És én miért nem megyek veletek? – hangzott el a kérdés.
A válasz nem volt kíméletes, bár igyekeztek finomabban fogalmazni: Henrietta részletesen megkapta az indoklást, a pénzhiányt, a nővér segítségét, és azt is, hogy most nem fér bele még egy ember. Csakhogy ő egészen máshogy hallotta mindezt, és a történet itt vett igazán új fordulatot.