— Kínosnak érzem, hogy magammal vigyelek a bankettre — mondta Levente Erdélyi anélkül, hogy felnézett volna a telefonjáról. — Ott emberek lesznek. Rendes, igényes emberek.
Csilla Deák a hűtő előtt állt, kezében egy bontatlan tejjel. Tizenkét év házasság. Két gyerek. És most idáig jutottak: szégyellte őt.
— Felveszem a fekete ruhát — szólalt meg halkan. — Azt, amit te vettél nekem.
— Nem a ruháról van szó — pillantott rá végre a férfi. — Hanem rólad. Elhanyagoltad magad. A hajad, az arcod… az egész megjelenésed. Ott lesz György Fazekas a feleségével. A nő stylist. Te meg… érted te.
Csilla bólintott.
— Akkor nem megyek.
— Okos döntés. Azt mondom majd, lázas vagy. Senki nem kérdez tovább.
Levente bement zuhanyozni. Csilla a konyha közepén maradt mozdulatlanul. A másik szobában aludtak a gyerekek: Domonkos Lakatos tízéves volt, Boglárka Molnár nyolc. Hitel, csekkek, szülői értekezletek, végtelen teendők. Észrevétlenül belesimult ebbe az életbe, miközben a férje megtanult szégyenkezni miatta.
— Teljesen meghibbant? — kérdezte Anikó Váradi, a fodrász barátnője, amikor Csilla mindent elmesélt. Úgy nézett rá, mintha világvége-hírt hallana. — Szégyelli a feleségét? Kicsoda ő egyáltalán?
— Raktárvezető. Előléptették.
— És ettől már nem megfelelő a neje? — Anikó dühösen csapta le a vízforralót. — Figyelj rám. Emlékszel, mit csináltál a gyerekek előtt?
— Tanítottam.
— Nem arra gondolok. Ékszereket készítettél. Gyöngyből. Nekem még mindig megvan az a nyaklánc a kék kővel. Állandóan kérdezik, hol vettem.
Csillában felderengett az emlék. Aventurin. Esténként rakta össze a darabokat, akkoriban, amikor Levente még vágyakozva nézett rá.
— Az régen volt.
— Ami egyszer ment, újra menni fog — hajolt közelebb Anikó. — Mikor van a bankett?
— Szombaton.
— Tökéletes. Holnap jössz hozzám: frizura, smink. Felhívjuk Melinda Deákot, neki vannak ruhái. Az ékszereket pedig te intézed.
— Anikó, de hát ő azt mondta…
— Engedd el, mit mondott. Elmész arra a bankettre. És ő halálra fog rémülni.
Melinda végül egy hosszú, mély szilvaszínű ruhával érkezett, amely már az első pillanatban új irányt adott az estének.