Renáta végül beadta a derekát: megegyeztek abban, hogy előre átgondolják, ki mivel járul hozzá az estéhez, és természetesen a közös költségbe is beszállnak. Diána Molnár részletesen elmagyarázta, hogyan képzelték el az egészet: fejenként háromezret számoltak, ami szerinte bőven elegendő, hiszen néhány apró falatot mindenki hoz magával. A bevásárlást és az előkészületeket ők vállalják, a vendégeknek csak meg kell érkezniük, amikor már minden készen áll.
Renáta Kiss odaadta a szomszédnak a hat ezer forintot, és elhatározta, hogy biztos, ami biztos, készít néhány egyszerű sonkatekercset. A házaspár izgatottan várta az év végi összejövetelt, hiszen ekkora társaságban ritkán ünnepeltek együtt a környékbeliekkel. Zoltán Simon közben egyre lelkesebb lett: magára vállalta a programok szervezését, játékokat keresett, apró, jelképes nyereményeket talált ki, tréfás koccintószövegeket és könnyed történeteket gyűjtött, hogy senki ne unatkozzon.
Renáta értetlenkedve figyelte a készülődést. Szerinte felesleges ennyire belemerülni a szervezésbe, hiszen a szomszédok hívták meg őket, így logikus lenne, hogy ők gondoskodjanak mindenről. Zoltán viszont élvezte a helyzetet: úgy látta, ha az asztalt a házigazdák állítják, a jó hangulatról gondoskodhat ő, és így mindenkinek emlékezetes marad az este.
Az év utolsó napján kifejezetten jókedvűen indultak útnak. Elegánsan felöltöztek, becsomagolták a sonkatekercseket, és magukkal vitték a gondosan összeállított játéklistát is, abban bízva, hogy felszabadult, vidám ünneplés vár rájuk. Diána Molnár büszkén tessékelte a vendégeket az asztalhoz, hangsúlyozva, hogy szerény, de szívből jövő vendéglátással készültek.
A szomszédok kissé feszengve foglaltak helyet a nagy, ám feltűnően hiányos asztal körül. Többen egész nap alig ettek, abban a hitben, hogy bőséges vacsora következik. Zoltán végigpillantott a terítéken, és halkan megjegyezte, hogy talán majd fokozatosan kerülnek elő az ételek, hogy minden melegen érkezzen. Renáta azonban bizonytalanul súgta vissza: lehet, hogy ez már az egész kínálat.
A többiek arcán is tanácstalanság látszott. Az asztalon főtt krumpli, néhány befőtt, egy tál vinigrette és hering sorakozott, középen pedig egy apró tányéron gondosan kimért kolbászszeletek lapultak, mintha pontosan megszámolták volna, kinek mennyi jut. A levegőben ott vibrált a kérdés, mikor és hogyan folytatódik az este.