A kulcs ismerős kattanással fordult el a zárban. A mellkasomhoz szorítottam a papírszatyrokat, tele bevásárlással, majd vállal betoltam az ajtót, és beléptem a lakásba. Azonnal körülölelt a fahéj és a vanília meleg illata – a gyömbéres keksz, amelyet egész délelőtt nagy gonddal sütöttem, tökéletes kísérője lett volna annak az újévi estének, amelyet Gergő Illéssel kettesben terveztünk eltölteni.
— Lilla Németh, megjöttél! — szólt ki Gergő hangja a nappaliból.
Egy pillanatra megtorpantam az előszobában. A hangjában volt valami feszült, szokatlan él. Letettem a csomagokat a komódra, levettem a kabátomat, majd beljebb léptem. Amit megláttam, arra egyáltalán nem számítottam, és ösztönösen lefékeztem.
A nappali közepén bőröndök és utazótáskák tornyosultak, a padlón szétszórva hevertek gyerekjátékok, a kanapén pedig kényelmesen elhelyezkedve ült Zsuzsanna Kelemen, az anyósom, akit a legkevésbé sem vártam pár nappal szilveszter előtt.
— Lillácskám! — mosolygott szélesen Zsuzsanna Kelemen. — Úgy gondoltuk, meglepünk benneteket!
A lábánál két gyerek matatott, Gergő unokaöccsei, Botond Fülöp fiai. Botond maga az ablaknál állt, és láthatóan teljesen belemerült a telefonjába.
— Hát ez igazán… váratlan meglepetés — préseltem ki magamból, miközben igyekeztem udvarias arcot vágni.
Gergő odalépett mellém, és bűnbánó mozdulattal megvonta a vállát.
— Egy órája érkeztek — magyarázta halkan. — Anya azt gondolta, vidámabb lesz, ha az egész család együtt köszönti az új évet.
Összeszorítottam az ajkam. Hetek óta szerveztük ezt az estét. Csak ketten akartunk lenni, csendben, rohanás és vendégsereg nélkül. Ritka alkalom volt, hogy végre egymásra figyelhettünk volna.
— Lilla, drágám — állt fel Zsuzsanna Kelemen a kanapéról —, hoztam mindent az ünnepi asztalhoz. Gyere, megmutatom, mit kell elkészíteni.
Válaszra sem várva már a konyha felé indult. Gergőre néztem, de ő gondosan kerülte a tekintetemet.
A konyhában az anyóssom már pakolta is ki a szatyrait.
— Vettem pulykát, almával sütjük, ahogy én szoktam. Saláták is lesznek: franciasaláta, hering bundában…
— Zsuzsanna Kelemen — mondtam visszafogott hangon —, mi már mindent megvettünk, és a menüt is előre elterveztük.
— Ugyan már — legyintett. — Mit ér az ünnep hagyományos fogások nélkül?
Ekkor berohant a kisebbik fiú.
— Nagyi, szomjas vagyok!
— Mindjárt, aranyom — kapkodott Zsuzsanna Kelemen. — Lilla, van nálad kompót?
— Nincs — feleltem egyre nehezebben türtőztetve magam. — Csak ásványvíz és gyümölcslé.
— Hát ez hogy lehet? — csapta össze a kezét. — A gyerekeknek egészséges ital kell. Semmi baj, főzök gyorsan. Hol vannak az edényeid?
Szótlanul kinyitottam a szekrényt. Elővette a legnagyobb lábost, és máris birtokba vette a konyhámat, közben folyamatos megjegyzéseket téve a rendemre.
— Nem is értem, hogyan találsz itt meg bármit… nálam otthon egészen más a rendszer…
Abban a pillanatban hangos csörömpölés hallatszott a nappaliból, majd gyerekzsivaj és sírás vegyült bele, én pedig azonnal megindultam kifelé, mert a szívem mélyén éreztem, hogy ez még csak a kezdete az estének.