Még remegett bennem az egész jelenet utózöngéje, amikor végre becsuktam az ajtót. A falnak dőltem, és lassan lecsúsztam a padlóra.
— Anya… el sem hiszed — szakadt ki belőlem. — Kiderült, hogy ez az ember… szeretőt tart.
Zsuzsanna Váradi mellém ült, átkarolt, és csak annyit mondott csendesen:
— Sejtettem egy ideje. Az ember érzi az ilyesmit.
Alig foglaltunk helyet a konyhában, a telefonom élesen megcsörrent. A kijelzőn az anyósom neve villogott.
— Mit műveltél?! — visított bele köszönés nélkül Erika Székely. — A fiam feldúltan jött haza! Hogy volt képes kirakni?!
Bekapcsoltam a kihangosítót.
— Erika, inkább azt kérdezze meg Domonkos Dunaitól, hogyan tudott fél éven át „kiküldetésre” hivatkozva hazudozni, miközben egy másik nőnél élt.
— Rágalom! — csattant fel. — Az én fiam nem ilyen! Te kergetted bele ezzel az állandó elégedetlenkedéssel!
— Talán azt is megkérdezhetné tőle — szólt közbe anyám higgadt, de kemény hangon —, miért kutatott ma a szekrényekben pénz után. És mire készült Júlia megtakarításával.
— Zsuzsanna, ne avatkozz bele! — csattogott az anyósom. — Ez családi ügy!
— Milyen családi? — felnevettem keserűen. — Az a család megszűnt. A fia tette tönkre. És üzenem neki: kezdjen félretenni a gyerektartásra, különben a végrehajtókkal társaloghat.
Ekkor szólalt meg halkan Nóra Fazekas.
— Anya… apa most már nem jön vissza?
Magamhoz húztam.
— Eljön majd, kicsim. Meglátogat. Ha akar.
— Én nem akarom — rázta meg a fejét dacosan. — Megígérte, hogy eljön a szülinapomra, és nem jött. Szilveszterre is ígérte… Menjen csak ahhoz a nénijéhez!
Anyámmal összenéztünk. Mindent hallott.
— Drágám — simítottam végig a haját —, a felnőttek néha nagyon ostobán viselkednek. De ezért neked nem kell szenvedned.
— Én nem szenvedek! — jelentette ki makacsul. — Ott vagy te meg a Tati nagyi. Apa meg… hazudós!
A telefonom újra megszólalt. Ezúttal Domonkos volt.
— Júlia, beszéljünk — nyájas volt a hangja. — Mindent megmagyarázok…
— Nincs mit — vágtam rá. — Holnap beadom a válókeresetet.
— Ne rohanj már! — emelte fel a hangját. — Azt hiszed, egyedül elbírod a lakást? A felújítást?
— El fogom. Ahogy eddig is elbírtam, míg te Alexandra Molnárral élted az életed.
— Anyám szerint teljesen megőrültél! — robbant ki. — Normális család voltunk!
— Szerinted normális hazudni a feleségednek és a gyerekednek? Két életet élni, és a pénzt a szeretőre költeni, miközben a lányod kinőtt csizmában jár?
— Mi köze ennek a csizmához? — hebegte.
— Minden köze hozzá — feleltem halkan, és tudtam, hogy innen már nincs visszaút.