— Ő itt Barbara — fordult vissza Tibor, mintha csak mellékesen jegyezné meg. — Ingatlanközvetítő. Anyu kérte meg, hogy nézze át a lakást, adjon egy reális becslést. Csak hogy tudjuk, milyen nagyságrendről beszélünk.
— Tessék?! — Réka szinte levegőt sem kapott a döbbenettől. — Te idehívtál egy ingatlanost, hogy felmérje az otthonunkat, úgy, hogy velem erről egy szót sem váltottál?
— Rékácska, ne csinálj ebből ekkora drámát — vágott közbe Ildikó Fekete hűvös mosollyal. — Ez pusztán egy értékbecslés. Nem jelent semmit, nem kötelez semmire. Meglepetésnek szántuk.
— Meglepetésnek? — Réka felváltva nézett a férjére és az anyósára. — Komolyan azt gondoltátok, hogy egy lakás sorsa lehet kellemes meglepetés?
— Senki nem beszélt eladásról — próbálta tompítani a helyzetet Tibor. — Csak tájékozódunk.
— Barbara már elő is készített néhány papírt — tette hozzá Ildikó. — Sőt, mutatott is pár tágas, háromszobás lakást jó környéken. Meglepően kedvező lehetőségek vannak most.
Réka hitetlenül állt ott. Valóban idáig jutottak úgy, hogy vele senki nem egyeztetett?
— Elég legyen, Ildikó! — csattant fel végül. — Ez a lakás nem az ön tulajdona, és nem ön dönt arról, mi történik itt!
A nappaliban dermedt csend telepedett meg. Ildikó Fekete szemei elkerekedtek, mintha elképzelhetetlen lenne számára, hogy a menye ilyen hangot mer megütni.
— Így beszélsz velem? — sziszegte végül. — Tibor, hallod, hogyan szól hozzám a feleséged?
Tibor zavartan toporgott, tekintete ide-oda járt anya és feleség között.
— Talán… mindenkinek jót tenne, ha kicsit lenyugodnánk — mondta bizonytalanul.
— Lenyugodni? — Réka keserűen felnevetett. — A hátam mögött szervezitek a lakásunk eladását, idegeneket hoztok a saját otthonomba, és én maradjak higgadt?
— Félreérted a helyzetet — kezdte Ildikó, de Réka nem hagyta folytatni.
— Pontosan értem. Két hétre jött ide, most meg már hónapok óta itt lakik. Elfoglalja a teret, vendégeket hív, a holmimat pakolgatja. És most már a lakásunkat is intézi!
— Ne túlozz — legyintett az anyós. — Senki nem vesz el tőled semmit. Én csak a fiam érdekeit nézem.
— Biztos benne, hogy az az érdeke, ha közben a házasságát rombolja?
— Én rombolom?! — csapta össze a tenyerét Ildikó. — Te egyszerűen nem akarsz velem együtt élni, mert félsz, hogy kiderül, milyen feleség vagy valójában! Nem főzöl rendesen, nem vezeted a háztartást…
— Anya, elég! — szólt közbe végre Tibor. — Ez nem igaz. Réka jó feleség.
— Csak nem látod, mert elfogult vagy — legyintett Ildikó. — A férfiak mindig ilyenek.
— Bocsánat — szólalt meg ekkor Barbara, aki eddig feszengve állt az ajtó mellett. — Talán jobb lenne, ha máskor jönnék vissza…
— Nem — felelte határozottan Réka. — Inkább ne jöjjön soha. Ez a lakás nem eladó.
— Ami azt illeti… — köhintett Barbara zavartan —, az előzetes iratok már elkészültek. Ildikó asszony meghatalmazást írt alá Tibor nevében…
— Micsoda?! — Tibor döbbenten fordult az anyjához. — Meghatalmazást? A nevemben?
— És akkor mi van? — vont vállat Ildikó. — Az anyád vagyok. Ki intézné helyetted ezeket, ha nem én?
— Anya, ez jogilag súlyos dolog — Tibor megrázta a fejét. — Ez okirat-hamisítás!
— Ne légy nevetséges — hárított az asszony. — Csak meggyorsítottam az ügyet. Te nem voltál itthon, az idő ment volna kárba.
— Ildikó — szólalt meg Réka feszült nyugalommal —, kérem, kezdjen el csomagolni. Ideje hazamennie.
— Tessék?! — az anyós arca eltorzult. — Ki akarsz tenni engem?
— Arra kérem, költözzön vissza a saját lakásába. A felújítás rég kész. Ez itt a mi otthonunk, és nem szeretnénk tovább együtt élni.
— Tibor! — fordult kétségbeesetten a fiához. — Mondd meg neki, hogy nem engeded, hogy így bánjanak velem!
Tibor hosszú másodpercekig hallgatott, majd megszólalt:
— Anya… Rékának igaza van. És amit a meghatalmazással tettél, az elfogadhatatlan.
— Te is ellene fordulsz? — Ildikó szeme könnybe lábadt. — Miatta?
— Ő a feleségem — mondta Tibor határozottan. — Szeretem. Tiszteld a döntésünket.
— Rendben — húzta ki magát az asszony. — Elmegyek. De jegyezd meg: te választottál. Nem engem.
Néhány perccel később két nagy táskával jelent meg. Ridegen közölte, hogy taxit hívott. Tibor segíteni akart, de elutasította. Amikor elment, hangosan csapódott a kapu.
A következő napok nyomasztó csendben teltek. Tibor hiába hívta az anyját. A hetedik napon azonban megszólalt a telefon: Zsuzsanna Szilágyi volt a vonalban. Hangja ideges volt, és baljós hírt hozott.