Erika Szilágyi szinte összeszorított fogakkal felelte a köszönést, majd hűvös, kimért öleléssel jelezte a távolságot.
— A krumplit jöttünk felszedni — jegyezte meg szárazon.
— De hát Barnabás már mindet kiásta, és levitte a pincébe — kapott észbe az idős asszony, majd azonnal sürgölődni kezdett. — Gyertek csak beljebb, ne ácsorogjatok! Igyatok egy teát az út porára, aztán főzök nektek valami rendes ebédet is.
Az asztalnál a feszültség sokáig tapintható maradt, míg végül Zoltán Kelemen törte meg a csendet.
— Nos, Barnabás, mesélj csak. Hogy alakult az életed? Mik a terveid mostanában?
A fiatalember három hónapja tért vissza, ezt el is mondta, miközben komoran bámult kifelé az ablakon.
— Anyám haláláról tudtam — folytatta halkan. — De azt nem értem, miért laknak idegenek a lakásban. Elmagyaráznád, bácsi?
— Tudod egyáltalán, hogy az édesanyád az utolsó időben már fel sem tudott kelni? — szólt közbe Erika. — Én ápoltam egészen a végéig. Nem véletlen, hogy ránk íratta az otthont.
Barnabás lassan visszafordult felé.
— Azt mondod, a haláláig gondját viselted? — kérdezte csendesen. — Mégis alig egy hónappal azután halt meg, hogy aláírta a papírokat.
— Mire célzol ezzel? — csattant fel Erika.
— Semmire — vont vállat Barnabás keserű mosollyal. — Tudom, hogy sokat ivott, és sajnos ez a végkimenetel benne volt a pakliban. Inkább hálás vagyok, hogy nem hagytátok magára, és nincs bennem harag.
— Örülök, hogy így látod — bólintott elégedetten Zoltán.
— Akkor jó — vette át a szót Margit Török. — Barnabás itt marad velem. Dolgos fiú, már el is helyezkedett a gazdaságban, és legalább szemmel tart engem, az öreget.
Erika összevonta a szemöldökét; ez a fordulat nyilvánvalóan nem tetszett neki, de egyelőre nem talált kapaszkodót, amibe beleköthetett volna.
— Rendben — állt fel Barnabás. — Kimegyek, még fel kell hasogatni egy adag fát.
— Csongor Fodor, Attila Balog — kezdett rendelkezni Margit mama. — Vegyétek fel a régi ruhákat a pajtában, és hordjátok át a tűzifát a fészerbe. Zoltán, Erika, az antonovka alma is megérett, tele van a fa, ideje leszedni, annyit vihettek belőle, amennyit csak szeretnétek.