Erika Szilágyi merített egy tál levest a munkából hazatérő férjének, majd leült mellé az asztalhoz. Kivárta, amíg Zoltán Kelemen jóllakik annyira, hogy ne csak az ételre figyeljen, hanem a gondolatai is kitisztuljanak. Ekkor előhozakodott azzal a beszélgetéssel, amely már hónapok óta érett benne.
— Zoltán, ideje lenne végre dönteni az édesanyád sorsáról — kezdte határozottan. — Már szeptember vége van, és azt a telet egyedül, ott a faluban, biztosan nem fogja átvészelni. Tűzifája sincs, mégis hogyan fűtené azt a hatalmas házat? Ne feledd, hetvenöt éves.
— Mit szeretnél pontosan? — kérdezte a férfi fáradtan.
— Ne csináld már — csattant fel Erika. — Tavaly óta ugyanazt mondom: be kellene költöztetni egy fizetős idősotthonba. Negyvenezer forint havonta. Az ő nyugdíja húszezer, a különbözetet kipótjuk, cserébe a házat rád íratja. Az az épület legalább hárommillió forintot ér. És valljuk be, mennyi ideje lehet még hátra? Egy-két év?
— Hadd éljen még ott egy darabig — legyintett Zoltán. — Úgyis én vagyok az örököse. A húgom már nincs életben.
— És mi van Barnabás Hegyi fiával? Mi van, ha egyszer csak hazakerül?
— Ugyan, honnan? A börtönből? Az ő természetével soha nem fog rendesen visszajönni, és ha mégis, egy hónap múlva megint ott köt ki.
— Komolyan azt akarod, hogy az anyád megfagyjon télen? — Erika nem engedett. — Mikor láttad utoljára?
— Tavasszal, amikor krumplit ültettünk.
— Na látod! Akár meg is halhatott azóta, és te semmit sem tudnál róla.
— Tavasszal még teljesen rendben volt — vont vállat Zoltán. — Ráadásul a szomszédok biztosan szóltak volna, ha baj történik.
— Holnap elmegyünk hozzá a fiúkkal együtt — jelentette ki Erika. — Kiszedjük a krumplit, és szóba hozzuk az idősotthont. Van egy szép prospektusom is, megmutatjuk neki, milyen jól élnek ott az emberek. Te pedig megbeszéled vele, hogy a házat a nevedre írja.
— A krumpliszedés tényleg időszerű — bólintott a férj.
— Most nem erről van szó! — fakadt ki Erika. — Megígéred, hogy beszélsz vele a házról?
— Jó, jó, szóba hozom — adta meg magát Zoltán.
— Mert akkor végre még arra is esélyünk lenne, hogy idővel új autót vegyünk, és erről is muszáj lesz komolyan beszélnünk.