– Van valami iható nálad? Jólesne egy korty bátorság – szólalt meg Adrienn Hegyi fáradt mosollyal.
Lilla elővette a kamrából a házi pálinkát, amit egy ismerőstől kapott vidékről. Vodkát nem tartottak, Márk mindig spórolt mindenen. Adrienn egy húzásra lehajtotta, majd mély levegőt vett, és belekezdett.
– Pénzért jöttem. Márk azt mondta, készpénzt tart egy könyvben, az íróasztal felső fiókjában. Régóta kórházban van, nem utalt semmit, közben Botond enni kér, és a kabátját is szétszakította. Botond… ő Márk és az én fiam.
Azt hiszed, nem vagyok a városban, mintha egy pasival elutaztam volna Szolnokra. El is mentem egy ideig egy csapodár fickóval, de gyorsan visszatértem. Sehol sincs hova lehajtani a fejem, a faluba meg nem akarok menni. Felhívtam Márkot. Gyerekkora óta odavan értem, én meg mindig lepattintottam.
Bérelt nekem egy lakást… szóval újra összejöttünk. Két éve megszületett Botond. Márk eltart minket, de szűken méri a forintot, fösvény ember. Az egész családja ilyen, te is tudod.
Azt ígéri, hogy elválik tőled, amint összegyűlik elég pénz. Csakhogy szerintem ez a pillanat sosem jön el, mert neki soha semmi nem elég.
Ugye érted már, Lilla? Akkor járok ide, amikor dolgozol. A részletek mindegyek. Keressük meg azt a könyvet, aztán megyek. Botondra a szomszéd lány vigyáz, de nem egy született bébiszitter. Márknak nem szólok, hogy találkoztunk, ordítani fog, mint az őrült, még a varrata is szétnyílhat. Te majd elintézed vele.
Néhány hét múlva Márk soványan, beesett arccal, de jókedvűen tért haza a kórházból. A mosolya azonban azonnal lehervadt, amikor az ajtó mellett meglátta a saját holmiját. Még rosszabb lett, amikor Lilla megszólalt.
– Drágám, mindjárt felhívom a házmestert, segít a csomagjaiddal. A válókeresetet már beadta az ügyvédem. Adrienn és a fiad várnak rád. A számládról az összeg felét átutaltam magamnak. Az autót megosztjuk, ha kevesled, amit hagytam. A lakás az enyém, itt többé nincs semmid.
Keserű, hogy ennyi évet éltem le egy Vakond mellett. Tudod, mi az? Olyan ember, aki titokban él és áskálódik. Tekintsd magad szabadnak.
Márk elment. A válást hivatalosan is kimondták. A legkülönösebb az volt, hogy Lilla nem gyászolt. Inkább megkönnyebbült. Rájött, hogy mellette mindig nehéz volt levegőt vennie, csak eddig nem értette, miért.
Nyárra tengert tervezett. Utoljára hetedikes korában járt délen az édesanyjával.
A nagymama örült a legjobban annak, hogy Márk végleg eltűnt Lilla életéből.