A nagymama még hozzátette, hogy a pulóvert Ilona Balog saját kezűleg kötötte, mert mindig ügyes volt a kézimunkában.
– Vidd csak, hordd nyugodtan. Teljesen elhanyagoltad magad azzal a fösvény férjeddel – csóválta a fejét. – Hét éve éltek együtt. Mondd meg őszintén, mit kaptál tőle ez idő alatt? Semmit. Pontosan ezt gondoltam – válaszolta meg maga helyett is.
Nem értette, miért Márk Lakatos kezében van minden fillér. – Talán nem vagy beszámítható? A fizetésedet odaadod neki, ő meg állandóan panaszkodik, hogy nincs pénz. Az meg máig titok, mennyit keres valójában. Hétpecsétes rejtély az egész – fortyogott tovább.
Példaként rögtön felhozta Erzsébet Oroszt is. – Neki a veje buldózerrel dolgozik egy építkezésen. Azt meséli, hogy az ilyen gépkezelők jól keresnek, bőven százezer felett havonta. Minden évben elrepülnek a gyerekekkel Törökországba nyaralni, mert megengedhetik maguknak.
– Nektek meg gyereketek sincs. Még egy kiscicát sem engedett, mert szerinte túl sokba kerülne az etetése meg az alom. Pfuj, még kimondani is szégyen – fakadt ki indulatosan.
Lilla Kertész halkan próbálta védeni a helyzetét. – Mama, ne felejtsd el, hogy tizenkilenc évesen mentem férjhez. Soha nem vezettem háztartást, Márk pedig nyolc évvel idősebb nálam. Magára vállalt mindent, a kiadásokat is. Nekem legalább nem kell aggódnom semmi miatt. Ő vásárol be, fizeti a lakást, intézi az autót, sőt még félre is tesz valamennyit. Elfelejtetted, hogy vettünk egy kocsit? Igaz, használt volt, de teljesen rendben van.
Azt is elmondta, hogy Márk igyekszik egyfajta biztonsági tartalékot felhalmozni, és ha egyszer összejön, akkor végre gyereket is vállalhatnak. – Csak hát ez a tartalék valahogy nagyon lassan gyűlik – tette hozzá szomorúan.
– És azt sem ártana észben tartanod – szúrta közbe a nagymama –, hogy az autóra én adtam oda az egész megtakarított nyugdíjat, amit anyád után kaptál. A férjed a saját pénzéből alig tett hozzá valamit.
Lilla ekkor már tudta, hogy a nagymama belekezdett a jól ismert monológjába, amit nem lehet megállítani. Elköszönt tőle, felkapta a csomagot a ruhákkal, és busszal indult haza.
A ház előtt ott állt Márk autója. Lilla korábban szeretett volna megtanulni vezetni, de a férje határozottan ellenezte. Azt mondta, elég egy sofőr a családban, ráadásul a tanfolyamokért most irreálisan sok pénzt kérnek, és különben sincs garancia arra, hogy sikerülne a vizsga.
Otthon lefeküdt aludni az éjszakai műszak után, ám a nagymamával folytatott beszélgetés nem hagyta nyugodni. Egyre erősebben motoszkált benne az érzés, hogy valami nincs rendben az életükkel.
Már régen nem volt az a fiatal, félénk, visszahúzódó lány, aki gondolkodás nélkül beleszeretett az első férfiba, aki figyelmet szentelt neki. Mégis mindig csúnyának látta magát: sovány volt, jelentéktelen, bátortalan, szemüveges – szerinte senki sem nézett volna rá.
Mégis ránézett Márk Lakatos, akivel Adrienn Hegyi, az egykori évfolyamtársa ismertette össze. Egy faluból származtak, de Lilla és Márk alig ismerték meg egymást igazán.
– Meddig kerülgetjük még egymást? – mondta akkor a férfi. – Lakást bérelek, fizetem a rezsit, te meg egyedül laksz egy kétszobásban. Házasodjunk össze – vetette fel határozottan, és ezzel a mondattal olyan irányba terelte Lilla életét, amelynek következményei csak később kezdtek igazán kirajzolódni.