Lilla Kertész egy non-stop gyógyszertárban dolgozott. A hajnali műszak után nem hazafelé vette az irányt, hanem a nagymamájához indult. Otthon most úgysem várta senki. A férje, Márk Lakatos még mindig kórházban feküdt. Kétoldali tüdőgyulladással került be, amit szerencsére már sikerült legyőzni, és épp a hazabocsátásra készültek, amikor váratlanul vakbélrohama lett. Tegnap meg is műtötték.
A nagymama őszinte örömmel fogadta az unokáját.
– Tudtam én, hogy benézel hozzám – mondta elégedetten. – Már reggel megérezte a szívem, ezért korán keltem, palacsintát sütöttem. Vetkőzz le, moss kezet, és gyere az asztalhoz.
Lillának rajta és a férjén kívül már csak a nagymamája maradt közeli hozzátartozóként. Az édesanyja akkor hunyt el, amikor ő az első évét kezdte a főiskolán.
Az anyja hosszú éveken át küzdött a daganatos betegséggel. Az apját soha nem ismerte. A felnőttek félmondataiból annyit szűrt le, hogy fiatal korában az anyjának volt egy nagy, tiszta szerelme, amely végül Lilla születésével ért véget.
Soha nem mert rákérdezni sem az anyjánál, sem a nagymamánál. Őszintén szólva nem érezte magát csonka családban felnőtt gyereknek. Anyjával csendesen, kiegyensúlyozottan éltek. Az édesanyja iskolában tanított, angolt oktatott, és magántanítványokat is vállalt. Anyagi hiányt Lilla sosem tapasztalt, szeretetből pedig mindig bőségesen kapott. Az anyja és a nagymamája mindent megtettek érte.
A nagymama fiatalon megözvegyült, és soha nem ment újra férjhez. Az élete értelme előbb a lánya, később pedig az unokája lett.
Az anya azt szerette volna, ha Lilla orvos lesz, ám a betegség mindent felülírt. Tisztában volt vele, hogy kevés ideje maradt, és a nagymama egyedül nem tudná finanszírozni az orvosi egyetem hosszú éveit, ezért Lilla végül a gyógyszerészeti főiskolát választotta.
Most jóízűen ette a palacsintát, amelyet sűrű málnalekvárral kent meg.
A nagymama közben végigmérte az unokája csizmáját.
– Ezek a csizmák már teljesen tönkrementek. Az a fösvény férjed még most sem ad pénzt újakra?
– Kibírom velük ezt az évszakot – vont vállat Lilla. – Mindjárt itt a tavasz, majd sportcipőben járok. Tudod, Márk mennyire megszállottja a spórolásnak. Amióta kórházban van, magamon is alig költök, de rengeteg pénz elment arra, hogy vigyek neki gyümölcsöt, gyümölcsleveket, apróbb finomságokat. Néhány gyógyszert is nekem kellett megvennem. A fizetésemből szinte semmi nem maradt – sóhajtotta.
A nagymama felállt, és az előszobai felső polcról két nagy csomagot vett elő. Az egyikből Ilona Balog régi csizmája került elő.
– Nézd csak, szinte újak. Anyád alig hordta őket. Puha bőr, bélelt, meleg. Sarok nincs rajta, de legalább kényelmes. Próbáld fel, szerintem jó lesz rád.
Valóban tökéletesen illett Lillára. A másik csomagban egy ruha és egy kötött pulóver lapult.
– Ezt a ruhát anyád Németországból hozta, amikor meglátogatta a barátnőjét, és a pulóvert is saját kezűleg készítette, így a nagymama szavai természetesen vezették tovább a történetet a következő emlék felé.