Időnként beszéltek telefonon, ő mindig azt hajtogatta, hogy minden rendben van. „Hiszen ő a férjed, nem fogom árgus szemekkel figyelni a vejemet” – mondogatta. Nem akarta zaklatni őt felesleges hívásokkal. Az utolsó három napban viszont semmi életjelet nem adott magáról.
Katalin Szabó egész este próbálta elérni Gábor Horváthot, de a férfi telefonja következetesen nem kapcsolt be. Ekkor kezdett igazán komolyan aggódni.
Az éjszakát az édesanyjánál töltötte, reggel pedig egyenesen a munkahelyére ment. Egész nap óriási önfegyelemre volt szüksége, hogy tartsa magát: közben meg kellett írnia a kiküldetésről szóló jelentést, és a vezetőséggel is egyeztetett az új pozícióról. Közben újra meg újra hívta Gábor Horváthot, de a férfi egyszer sem vette fel.
Munka után ismét hazament, hogy megnézze a saját lakását. Most azonban fény szűrődött ki az ablakokon.
Katalin határozottan megnyomta a csengőt, majd dörömbölni kezdett. Az ajtó kinyílt, és az anyósa, Erika Major állt előtte a küszöbön.
– Na, csak hazataláltál – jegyezte meg gúnyosan a nő.
Kötényt viselt, a kezében merőkanalat tartott; nyilvánvaló volt, hogy a menye távollétében átvette a háziasszony szerepét a konyhában.
– Maga mit keres itt? – kérdezte döbbenten Katalin Szabó.
– Azért jöttem, hogy megmentsem a fiamat – felelte hűvösen Erika Major. – Csoda, hogy eddig nem tetted tönkre. De most ennyi volt, a házasságotoknak vége. Te innen szépen elköltözöl.
– Maga megőrült? – Katalin nem tudta, sírjon-e vagy nevessen. – Hol van Gábor?
– Semmi közöd hozzá, merre jár a fiam – vágta rá élesen az anyós. – Ez az ő lakása, te pedig innentől kezdve itt nem laksz.
– Erika, mondja meg, mi történt! – Katalin mögött ekkor megjelent egy úgy huszonöt éves, egyszerű külsejű fiatal nő.
– Semmi gond, Boglárka, majd én elintézem – vetette oda hátra Erika Major.
– Ő meg kicsoda? – kérdezte Katalin döbbenten.
– Gábor új menyasszonya – közölte rideg nyugalommal Erika. – Gyerekkoruk óta ismerik egymást, és Boglárka Lakatos sokkal jobban tudja, hogyan kell egy férfiről gondoskodni. Te pedig takarodj. A cuccaidért majd beugorhatsz valamelyik nap.
Ezzel Erika Major szó szerint kilökte Katalint a lakásból, és az orra előtt bevágta az ajtót.
Egy darabig olyan mértékben leblokkolt a döbbenettől, hogy még csak válasz sem jutott az eszébe. Aztán felvillant előtte Boglárka arca, ahogy fölényesen végigmérte, és újra hallotta az anyósa sértő mondatait. A düh hirtelen elöntötte, előkapta a telefonját, és felhívta a rendőrséget.
A járőr körülbelül tíz perc múlva érkezett meg, de Katalin számára ez a tíz perc végtelenül hosszúnak és gyötrelmesnek tűnt.
Erika Major egyszerre sértődötten és felháborodva fogadta a rendőröket.
– Ez a fiam lakása! – kiabálta. – Ő maga engedte meg, hogy itt maradjak, ez a kis fruska pedig senki ide.
– Majd most kiderítjük, ki a senki – vágott vissza határozottan Katalin.
A szekrényből előkereste a lakás papírjait, és azokat nyújtotta át az egyenruhásoknak.