Fél év külföldi robot, egy csinos prémium és egy rakás remény – aztán otthon egy idegen nő a fakanállal, az anyós papucsban, és új zár a bejárati ajtón
Aznap különös izgalom bujkált Katalin Szabóban. Végre hazafelé tartott. Hat hosszú hónap egy idegen országban – élete leghosszabb kiküldetése volt ez. Kimerítő, de őrülten érdekes munka, rengeteg új élmény, szakmai áttörések, és a főnökei már most előléptetést emlegettek. Katalin Szabó minden rábízott feladatot hibátlanul megoldott, sőt előzetes dicséreteket is kapott a vezetésétől.
– Katalin Szabó, a jutalmát már jóváhagytuk – újságolta telefonon az osztályvezetője. – Ha visszaér, leülünk beszélni az új pozícióról.
A nő a taxiban ült, és búcsúzóul végigpásztázta a kocsi ablakából a nyüzsgő ázsiai nagyvárost, amelyhez ez alatt a hat hónap alatt annyira hozzánőtt a szíve. A konyhájuk, a nyelv, a szokások, az emberek – mind valahogy otthonossá váltak számára. Rosszulesett elengedni ezt az életet, de valami sokkal fontosabb várta: az OTTHON.
Valahol mélyen úgy döntött, nem szól előre a férjének, hogy jön. Gábor Horváth volt az, aki miatt a fél éves kiküldetés alatt végig szorongott.
Még az indulás előtt az anyja, Margit Simon, figyelmeztette, hogy ilyen hosszú időre férjet „őrizetlenül” hagyni nem veszélytelen.
– Egy tanácsom van, Katalin Szabó – mondta akkor búcsúzáskor az anyja. – Ha Gábor Horváth esetleg elcsúszik, amíg nem vagy otthon, ne kezdj el turkálni meg számonkérni. Hagyd a dolgot. Ő tényleg szeret téged, és a házasságotok elég erős.
– Anya, vagyis te most előre felkészítesz a férjem félrelépésére? – kérdezte Katalin Szabó keserű, fanyar mosollyal.
– Csak azt mondom, bármi megtörténhet – válaszolta óvatosan Margit Simon. – Hiszen emlékszel az én történetemre…
Margit Simon sok évvel korábban megbocsátotta férje, Pál Fehér hűtlenségét, Katalin Szabó apjáét. A férfi esküdözött, hogy csak egyszer botlott meg. Katalin akkor még kislány volt, állandóan betegeskedett, gyakran feküdtek együtt kórházban az anyjával. Pont ez idő alatt „vigasztalta meg” Pál Fehért a szomszédasszony – és maga újságolta el mindezt a frissen hazatérő Margit Simonnak.
– Úgy számolt, hogy én rögtön kirúgom az uramat, és akkor szépen megszerzi magának – mesélte később nyíltan a lányának Margit Simon. – Én meg fogtam, és megbocsátottam neki. A végén már félve is nézett volna más nőre. Több mint harminc évet lehúztunk együtt. Benneteket felneveltünk.
Katalin Szabón kívül volt még egy fiuk is. Margit Simon alig valamivel több mint egy éve özvegyült meg.
Mindezek után Margit Simon afféle „bölcs” asszonynak tartotta magát, aki próbálja józanul, filozofikusan szemlélni az élet realitásait, és csak a legvégső esetben csap az asztalra. De a férje története után azért benne maradt az a bizonyos keserű utóíz. Onnantól kezdve bármelyik férfitól ösztönösen várt valami sunyi trükköt.