Márk szeme elkerekedett a döbbenettől.
– Benedek? Az a kispályás alvállalkozó, aki évek óta a holdingom körül sündörög? Ugyanaz, aki fél éve könyörgött egy esélyért a rakparti beruházás tenderén?
– Ugyanaz – feleltem hűvösen. – Csak azóta királynak képzeli magát, és most éppen azon dolgozik, hogy kitegyen a saját lakásomból.
Márk hátradőlt a párnán, és felnevetett. A nevetés azonban köhögésbe fulladt.
– Micsoda groteszk véletlen, Lilla. Az a helyettes, aki el akart tenni láb alól, összejátszott a férjeddel. Mielőtt leütöttek, hallottam, ahogy egyeztetnek. Benedek vállalta volna a „területrendezést”. Úgy látszik, engem is selejtnek tekintettek, amit el kell takarítani.
A következő két napot Mónika néni házában töltöttük, és aprólékosan kidolgoztuk az ellenlépéseket. Kiderült, hogy Márk egy hatalmas építőipari birodalom tulajdonosa. Kemény, számító ember hírében állt, de az igazságérzete megkérdőjelezhetetlen volt. Most pedig forrt benne a harag.
– Figyelj – mondta, miközben a második nap estére már újra képes volt fel-alá járkálni a szobában. – Benedek pénteken ír alá. Azt hiszi, velem szerződik. Pontosabban azzal a kígyóval, aki most ügyvezetőt játszik a helyemen.
– Mit tehetnék én? – kérdeztem. – Hozzáférek a felhőjéhez. Ismerem a jelszavait.
Márk elismerően nézett rám; először nem pusztán megmentőként, hanem partnerként.
– Okos húzás. Ments le mindent: szerződéseket, levelezést, átutalásokat. Én pedig gondoskodom róla, hogy a halálhírem kissé korainak bizonyuljon.
Péntek reggel a legelegánsabb fekete ruhámat vettem fel. Gyászszín volt – de nem magamat készültem eltemetni. Márk időközben értesítette a saját biztonsági embereit; kiderült, hogy már napok óta tűvé tették érte a várost.
– Készen állsz? – kérdezte, amikor megérkeztünk ahhoz az irodaházhoz, ahol Gergő a „nagy üzletet” nyélbe akarta ütni.
– Igen – sóhajtottam, és éreztem, hogy végérvényesen lezárok egy korszakot.
Pont abban a pillanatban léptünk be a tárgyalóba, amikor Gergő tollat emelt az aláíráshoz. Mellette Réka ült, ragyogó mosollyal, mintha máris a jövő milliárdos feleségének képzelné magát. Az anyja, Erika, vadonatúj kalapban feszített. Az asztalfőn pedig Márk helyettese terpeszkedett, önelégült vigyorral.
Az ajtó kivágódott.
– Remélem, nem zavarunk – szólalt meg Márk higgadtan, de a hangja végigsöpört a termen.
Dermedt csend támadt; még a légkondicionáló halk zúgása is élesen hallatszott. A helyettes arca krétafehérré vált, és kiesett a kezéből a mappa. Gergő úgy tátogott, mint egy partra vetett hal. Réka felsikoltott.
– Márk… – hebegte a férfi. – De hiszen maga… azt mondták…
– Meghaltam? Megfagytam? – Márk odalépett az asztalhoz, félretolta Gergőt, aki szinte feldőlt az ütközéstől, majd leült a főnöki székbe. – Úgy tűnik, a halálhíremet erősen eltúlozták. Az önök karrierje viszont ebben a pillanatban ért véget.
Az ajtóban maradtam, és a férjemre néztem. Összetörtnek, jelentéktelennek tűnt. Hová lett a nagyképű magabiztossága?
– Lilla… – rekedt meg a hangja. – Te… vele vagy? Kicsim, mindent meg tudok magyarázni! Félreérted! Ők vettek rá!
Ujjával az anyjára és Rékára mutatott. Erika arca bíborszínbe váltott.
– Én? – csattant fel. – Te jártál hozzám siránkozni, hogy az asszony az agyadra megy!
– A Maldív-szigetekről te álmodoztattál! – rikácsolta Réka, felpattanva. – Hazug!
Szánalmas jelenet volt – mint amikor a bezárt pókok egymást marják.
– Elég – mondta Márk halkan, de a hangja fenyegetően csengett. – A biztonságiak elkísérik önöket a rendőrségre. Már várják magukat. Emberölési kísérlet, jelentős értékű csalás… Tizenöt év körüli pihenő mindenkinek kijár.
Amikor a rendőrök elvezették a társaságot, ketten maradtunk az irodában. Márk fáradtan masszírozta a halántékát.
– Ennyi volt, Lilla. A férjed megkapja, amit érdemel. A lakásodhoz senki nem nyúlhat. A válóperhez a legjobb ügyvédeket intézem.
– Köszönöm – feleltem, de furcsa üresség tátongott bennem. A bosszú beteljesült, mégsem éreztem diadalt, csak kimerültséget. – Akkor… megyek.
– Hová? – emelte rám a tekintetét.
– Haza. Vagy ami abból maradt. Újrakezdem. Állást keresek.
– Állást… – dobolt az ujjaival az asztalon. – Tudod, épp szükségem lenne egy pénzügyi igazgatóra. Az előző, mint sejtheted, hamarosan másfajta elszámolással lesz elfoglalva.