Sokan mondják, hogy amikor egy nő lezár egy házasságot, elsőként a frizuráján változtat. Mintha egy apró, mégis beszédes szertartás lenne: a régi emlékek levágása, vagy éppen egy új életszakasz felébresztése. Zsuzsanna Fekete esetében is valami ilyesmi történt. Az új fazon és a megváltozott hajszín kifejezetten jól állt neki, mintha éveket fiatalodott volna. Már csak az öltözködésén kellett igazítania, hogy minden passzoljon ahhoz az emberhez, akivé válni szeretett volna.
Bejárta a boltokat, céltudatosan, de felszabadultan. Két elegáns nadrágkosztüm, néhány blúz, egy kényelmes, mégis csinos cipő és egy új kézitáska került a szatyrába. A megtakarításai elégségesek voltak ahhoz, hogy hónapokig gond nélkül megéljen, de pontosan tudta, hogy ez csak átmeneti biztonság. Amikor hazaért, bekapcsolta a laptopját, és megnyitotta az állásajánlatokat böngésző oldalt. Ideje volt komolyan venni az újrakezdést.
Körülbelül két hét telt el, amikor váratlan vendég csengetett. Az ajtóban egy magas, szőke nő állt – ugyanaz, akit korábban Attila Balázs munkahelyéről ismert.
– Jó napot, Zsuzsanna – szólalt meg kissé feszengve.
– Jó napot. Miben segíthetek? – kérdezte hűvös udvariassággal.
– Henrietta Kozma vagyok, a helyettese… – kezdte volna, de Zsuzsanna félbeszakította.
– Tudom, ki maga. Mondja inkább, miért jött.
– Nos… az a helyzet, hogy Attila… vagyis Alexander… miután önök különmentek, hozzám költözött.
– Őszinte részvétem. Vagy inkább gratulálok? – vont vállat Zsuzsanna.
– Egyik sem igazán indokolt. Nem ezt terveztem. Egy kis flört volt a fejemben, semmi komoly, erre megjelent bőröndökkel. Nem vinné vissza magához?
– Tessék? – nevetett fel Zsuzsanna.
Henrietta panaszkodni kezdett: a férfi reggelente nem találja a nyakkendőit, elvárja az ingek kivasalását, a reggeli pontos időben és pontos hőmérsékleten elkészített kávéval jár, két pirítóssal – miközben pirítógép sincs a lakásban. Zsuzsanna ekkor már alig bírta nevetés nélkül.
– Mit várt egy negyvenöt éves férfitól, aki teljesen életképtelen a hétköznapokban? – kérdezte csípősen. – Rózsacsokrot az ágyra és reggelit tálcán? Ugyan már. Mellékesen gyomorproblémái is vannak, gyakori puffadással. Szóval fogadja el olyannak, amilyen. Bocsásson meg, mennem kell.
Nevetve becsukta az ajtót, és hirtelen rájött, mennyire felszabadító, hogy a férje végleg elköltözött. Nem készített többé reggelit, sőt, kifejezetten gyűlölte a korábbi konyhai rohanást. Egy joghurt bőven elég volt neki, vasalót pedig messzire száműzte. Eleget szolgált már. Miután néhány álláshirdetésre elküldte az önéletrajzát, elégedetten dőlt hátra, mit sem sejtve arról, hogy a nyugalom nem tart majd örökké.