Eszter már a parkolóban volt, amikor Petra utolérte.
„ANYUKA! ÁLL MEG!”
Eszter megállt. Lilivel kézen fogva.
Petra lihegett. Arca piros volt. Szemei dühösek.
„Mit… csináltál?”
Eszter nyugodtan nézte.
„Felmondtam a lakást.”
„DE MIÉRT?!”
„Mert elegem van.”
Petra közelebb lépett. Hangja remegett:
„Elegem van?! NEKED?! Mi a fenét jelent ez?! Te fizeted a lakást, igen, tudjuk! És hálásak vagyunk! De ezt nem teheted!”
Eszter nem mozdult.
„De mégis.”
„De MIÉRT?!”
„Mert azt mondtad, hogy öreg vagyok. A játszótéren. Más anyák előtt. Lili előtt.”
Petra visszahőkölt.
„Én… én nem… én csak…”
„Azt mondtad, hogy úgy nézek ki, mint egy nagymama. Lili hallotta.”
Petra elhallgatott.
Eszter folytatta:
„Három éve fizetem a lakásotokat. Három éve. Negyvenmillió forint, Petra. Negyvenmillió. És te ma… a játszótéren… idegenek előtt… azt mondtad, hogy öreg vagyok.”
„De… de anyuka… én nem úgy értettem…”
„Hogyan értetted?”
Csend.
Petra nem tudott mit mondani.
Eszter elindult a kocsi felé.
„Holnapra költözzetek ki a lakásból.”
„ANYA!”
Bálint futott feléjük. Marcsi a karjában.
„Anya, várj! Mit csinálsz?!”
Eszter megállt. Nézett a fiára.
„Bálint. Te ott álltál. Hallottad, amit Petra mondott.”
Bálint zavartan nézett le:
„Anya… Petra nem úgy gondolta…”
„Hallottad, Bálint. És nem szóltál semmit.”
„De… de anya… a játszótéren volt… nem akartam jelenetet…”
Eszter bólintott.
„Értem. Nem akartál jelenetet. De hagytad, hogy a feleséged megalázzon. Más anyák előtt. Lili előtt.”
Bálint némán állt.
Eszter kinyitotta az autót. Beültette Lilit.
„Költözzetek holnapig.”
„De HOVÁ?!”
„Nem tudom. Ez már nem az én problémám.”
Petra előrelépett. Hangja síró lett:
„NEM TEHETED EZT! Van egy gyerekünk! Marcsi! Hová költözzünk?! Nincs pénzünk!”
„Kellett volna gondolnod erre, mielőtt megaláztál.”
„DE ANYUKA! Nem akartam… én csak… mindenki azt gondolta… én csak… igazat mondtam…”
Eszter megállt.
Lassan megfordult.
Nézett Petrára.
„Igazat mondtál? Jó. Akkor most én is igazat mondok.”
Petra elhallgatott.
„Te huszonégy éves vagy. Van egy hároméves lányod. Nem dolgozol. Három éve nem dolgozol. Bálint sem keres eleget. Én fizetem a lakásotokat. Én fizetem az áramot. Én fizetem a bölcsödét. Én fizettem Marcsi születésnapját. Én fizettem az orvost, amikor Marcsi beteg volt.”
Petra lesütötte a szemét.
„Három éve tartom el titeket. És ma… a játszótéren… te azt mondtad, hogy öreg vagyok.”
Eszter becsukta az autót.
„Holnapra kiköltöztök. A szerződést felmondtam.”
És elhajtott.
Eszter telefonja egész este csörgött.
Bálint. Huszonhét nem fogadott hívás.
Petra. Tizenöt.
Üzenetek:
„Anya, kérlek! Beszéljünk!”
„Anyuka, bocsi! Nem úgy gondoltam!”
„ANYA! Válaszolj!”
Eszter leült a kanapén. Lili mellette aludt.
Nézett a telefont.
És letiltotta mindkét számot.