— És tudod, mi a legjobb? — kérdezte Réka, és a hangja tele volt… valami mással. Valami, amit Margit nem tudott azonosítani.
Laura válaszolt valamit.
— A legjobb — mondta Réka —, hogy nagyi két napig csinálta. Két napig. Anya mondta, hogy nagyi keze fáj, mert öreg. De csinálta. Mert… mert nekünk akarta.
Margit kinyitotta a szemét.
Mit jelent ez?
— És tudod, Laura — folytatta Réka —, az a telefon, amit kaptál… az mennyibe került?
Laura válaszolt valamit.
— Százezer? Kétszázezer? — kérdezte Réka. — És… és te tudod, hogy a szüleid mennyi időt töltöttek, hogy keressék azt a pénzt?
Csend lett.
— Nem tudod, ugye? — mondta Réka. — Mert… mert csak megkaptad. És holnap már unni fogod. És jövő évben újat akarsz. Mert… mert ez csak egy dolog. Csak egy telefon.
Margit érezte, hogy forró könny szalad végig az arcán.
— De nagyi tortája… — Réka hangja elcsukló lett. — Nagyi tortája… az nem csak egy dolog. Az… az nagyi két napja. Az nagyi fájó keze. Az… az nagyi szeretete.
Margit hallotta, ahogy Réka sír.
— És tudod, mi a legjobb? — kérdezte Réka. — A legjobb, hogy nagyi szegény. Nagyi nem tud venni telefont. Nem tud venni semmit. De… de nagyi ad mindent, amit tud. És az… az több, mint százezer forint. Mert az… az igazi.
Csend lett. Margit hallotta, ahogy Réka levegőt vesz.
— És tudod, mit fogok csinálni holnap? — kérdezte Réka. — Fogom enni azt a tortát. És minden falattal azt fogom érezni, hogy nagyi szeret. Nem azért, mert gazdag. Nem azért, mert tud venni dolgokat. Hanem azért, mert… mert én vagyok az unokája. És ez… ez a legnagyobb ajándék, amit valaha kaptam.
Margit nem tudta visszatartani. Halkan felzokogott.
Éva megfordult a konyhában, és látta anyja arcát.
— Anya… — suttogta Éva, és felállt.
De Margit megrázta a fejét. Felemelte a kezét: várj.
Mert Réka még beszélt.
— Szóval Laura — mondta Réka —, te kaptál egy telefont. Százezer forintot. És én kaptam egy tortát. És tudod, mit? Én gazdagabb vagyok. Mert én kaptam szeretetet. Igazi szeretetet. Ami nem eladó. Ami nem vásárolható. És ami… ami soha nem fogy el.
Réka befejezte a hívást, és belépett a konyhába.
És meglátta nagyanyja arcát.
— Nagyi… — suttogta Réka. — Hallottad?
Margit bólintott, és sírt.
Réka odarohant, és átölelte nagyi.
— Nagyi, ne sírj — mondta Réka. — Ne sírj. Mert… mert a te tortád a legjobb ajándék, amit valaha kaptam. És nem azért, mert finom. Hanem azért, mert… mert te csináltad. Nekem. És ez… ez mindennél többet ér.