Margit hallotta Réka hangját. Fiatal, élénk, gyors.
— Szia, Laura! — mondta Réka. — Igen, nálam van a telefon. Anya adta.
Laura. Réka legjobb barátnője.
Margit felállt, és halkan közelebb lépett a nappali felé. Nem akarta hallgatni. De… de nem tudott megállni.
— Mit kaptál Szilveszterre? — kérdezte Réka.
Laura válaszolt valamit, de Margit nem hallotta.
— Komoly? Új telefont? Jó neked! — mondta Réka.
Margit érezte, hogy a szíve össszeszorul.
Új telefon. Persze. Laura gazdag családból jött. Mindig kapott mindent.
És Réka… Réka mit fog mondani? Mit fog mondani, amikor Laura megkérdezi: „És te? Mit kaptál?”
Margit várta. Várta, hogy Réka mit mond.
És akkor Réka beszélt.
— Én? — mondta Réka. — Én… én kaptam egy tortát.
Csend lett. Margit érezte, hogy megáll lélegezni.
Laura valószínűleg kérdezte: „Tortát?”
És akkor Réka kimondta azt, amitől Margit érezte, hogy a világ összeomlik.
— Igen — mondta Réka. — Nagyi csinálta. Három emelet. Csokoládé.
Margit hallotta a hangjában. Hallotta a… a… mi volt ez? Szégyen? Csalódás?
Margit lehunyta a szemét. Tudta. Tudta, hogy ez fog történni.
De akkor Réka folytatta.
És amit mondott… az mindent megváltoztatott.