— Miféle különbség számít ez? — csúszott ki végül az ügyvéd száján, érezhető ingerültséggel.
— Nagyon is lényeges — felelte Orsolya higgadtan. — Jogszabály szerint, ha nincs pontosítva, automatikusan naptári napokkal kell számolni. A következő bekezdésben viszont már munkanapokra hivatkoznak. Így a szállítást papíron közel három hónappal is el lehet tolni, anélkül hogy bárki szerződésszegést követne el.
Domonkos Székely megdermedt. A tárgyalópartner kiegyenesedett a székében. Az ügyvéd ideges mozdulattal felkapta a szerződést, végigszántotta rajta a tekintetét, és az arca lassan kifakult, mintha minden vér eltűnt volna belőle.
— És még valami — tette hozzá Orsolya halkabban. — A vámeljárásnál egy olyan rendeletre hivatkoznak, amit egy éve hatályon kívül helyeztek. Egy ellenőrzésnél mindkét felet megbírságolnák, mert érvénytelen jogalap szerepel a dokumentumban.
A csend szinte tapinthatóvá vált. A bárpult felől tisztán hallatszott, ahogy a felszolgáló poharakat pakol egymásra. A partner lassan hátradőlt, majd Antal Vinczére nézett.
— Magyarázza el nekem, Antal, hogyan kerülhetett ez bele.
Az ügyvéd szólásra nyitotta a száját, de egyetlen hang sem jött ki rajta.
A partner felállt, begombolta a zakóját, és Domonkos felé fordult.
— Akkor beszéljünk újra, amikor hozzáértő jogász dolgozik maguknál. Addig az üzletet jegeljük.
Ezzel elindult kifelé. Antal Vincze kapkodva összesöpörte az iratokat, és utána sietett, búcsúzás nélkül. Domonkos mozdulatlanul maradt, a kiürült tányért bámulta maga előtt. Orsolya nem szólt. Kis idő múlva Domonkos felnézett rá — úgy nézett, mintha most látná először.
— Honnan tudja mindezt?
— Huszonkét évig történelmet tanítottam — válaszolta Orsolya. — Levéltárakkal, jogi szövegekkel dolgoztam, olyan iratokkal, ahol egyetlen vessző is mindent megváltoztat. Amikor leépítettek, azonnali bevétel kellett, ezért elvállaltam a takarítást. De az olvasás képessége nem kopik el.
Domonkos egy darabig hallgatott, majd elővette a telefonját és tárcsázott.
— Kornél Hegyi? Azonnal hívd vissza a partnereket. Mondd meg nekik, hogy az új elemzőnk súlyos hibákat talált a szerződésben, és már dolgozunk a javításon. Igen, pontosan így. Mi mentettük meg őket a veszteségtől, nem fordítva.
Letette a készüléket, majd Orsolyára nézett.
— Holnap reggel kilencre jöjjön be az irodába. Negyedik emelet, negyvenkettőes szoba. Szerződéseket fog átnézni. Három hónap próbaidő.
— Én takarító vagyok — mondta Orsolya bizonytalanul.
— Az volt. Mostantól elemző. Kérdése van?
Nem volt. Csak az az ismeretlen érzés maradt benne, hogy a talaj a lába alatt hirtelen szilárddá vált.
Másnap reggel Marcell Hegedűs a személyzeti osztályról kopogás nélkül lépett be Domonkoshoz, és maga mögött becsukta az ajtót.
— Ugye ezt nem gondolja komolyan? Egy takarítónő elemzőként? A csapat ezt nem fogja elfogadni, minden szabályt felrúg, ez…
— Ő mentette meg azt az üzletet, amit a maga jogászai majdnem elsüllyesztettek — vágott közbe Domonkos. — Ma intézze el a papírokat. Ennyi.
— De nincs megfelelő végzettsége!
— Van esze és figyelme. Úgy látszik, ez hiányzik azokból, akiknek megvan a diplomájuk. Távozhat, Marcell.
A férfi indulatosan fordult sarkon, és becsapta maga mögött az ajtót, miközben a folyosón már egy új kezdet csendes zaja bontakozott ki.