— És engem miért nem kérdeztek meg, hogy ráérek-e?
— Ritkán jövök, kötelességed időt szakítani rám!
— Sajnálom, de nem a lánya vagyok. Van fia, foglalkozzon ő magával — felelte Ildikó Fülöp, majd kiment a konyhából.
A kávé érintetlen maradt. Ildikó gyorsan összekészült és elindult dolgozni.
— Miklóska, Miklós! — hívta Erika Balázs a fiát, alig hogy Ildikó elment. — A feleséged… ő…
A vonal túlsó végén keserves zokogás hallatszott.
— Anya, mi történt? — ijedt meg Miklós Erdélyi.
— Azt mondta, semmi közöm hozzá! És nem hajlandó segíteni! — színpadias szünetet tartott. — Azt vágta a fejemhez, hogy te vigyázz rám, mert te vagy a fiam! Ordított velem, majd elrohant dolgozni, még egy teát sem csinált!
— Ildikó? Ez azért durva…
— Bizony, a te Ildikód! Úgy tesz, mintha szelíd lenne, közben úgy üvöltött, mint egy boszorkány! — Erika Balázs hangosan kifújta az orrát. — Gyere haza, kérlek. Mit csináljak itt egyedül?
— Anya, műszakom van a gyárban, nem hagyhatom ott — mentegetőzött Miklós.
— Akkor küldd haza azt az asszonyt! Téged csak meghallgat, velem könnyű durván beszélni. Könnyű egy tehetetlen idős nővel kiabálni — nyögdécselt az anyja.
— Ne aggódj, mindjárt felhívom. Pihenj le addig.
Miklós azonnal telefonált a feleségének.
— Miért bántottad meg az anyámat?! — kérdezte élesen.
— Nem bántottam meg senkit.
— Akkor miért sírva hívott fel? Ma vele kellett volna lenned, vásárolni menni! Ehelyett magára hagytad!
— Ki mondta, hogy kötelességem?
— Mi anyával így döntöttünk.
— És engem mikor kérdeztetek meg?
— Ma reggel szólt. Felhívhattad volna a főnököd.
— Tudod, mennyire fontos ez a projekt! Rengeteget dolgoztam rajta.
— Átadhattad volna másnak.
— És a pénzt is más kapja meg?
— Egy hét nem számít!
— Szerinted!
— Elég volt! Kérj engedélyt és menj haza, anya vár! — parancsolta Miklós, majd bontotta a vonalat.
— Mi történt? — lépett oda Csilla Lakatos, Ildikó kolléganője. — Teljesen feldúlt vagy.
— Otthon káosz van. Megjött az anyósom, és mindketten rám nehezednek — sóhajtott Ildikó. — Haza sem akarok menni.
— Ennyire rossz?
— Még annál is rosszabb.
— Ha nem akarsz hazamenni, akkor ne menj — kacsintott Csilla.
— De nincs hová…
— Azt hiszem, tudok segíteni.
— Megőrültél?! — ordított Miklós a telefonba.
Hazatért, de a feleségét nem találta otthon. Sőt, a holmija is eltűnt.
— Ne kiabálj velem — mondta nyugodtan Ildikó Fülöp.
— Tudod, mi történt ma? Anyám egyedül ment sétálni, eltévedt, rosszul lett! Otthagytam a munkát, órákig kerestem, majd nyugtattam! És mindez miattad!
Ildikó elmosolyodott. Amíg Miklós az anyját kereste, ő összepakolta a cuccait. Hálás volt a sorsnak, hogy senki sem volt otthon — épp elég időt kapott a költözéshez.
— Legalább együtt voltál vele, Miklós — jegyezte meg halkan.
— Normális vagy?! Hol vagy egyáltalán?! Azonnal gyere haza! Nem akarom, hogy anya miattad idegeskedjen!
— Nem megyek vissza — felelte hidegen Ildikó.
— Micsoda?! És rám nem gondolsz? Mindent egyedül hagysz rám?!
— Ez a te otthonod, nem az enyém — válaszolta ugyanazzal a nyugalommal. — Erika Balázs ezt világosan értésemre adta. Most legyetek együtt.
Miklós még kiabált, de Ildikó már nem hallotta: megszakította a hívást és letiltotta a számát.
Csilla Lakatos felajánlotta neki, hogy kiveheti azt a lakást, amit nemrég vásároltak befektetésként. Ő maga a családjával vidéken élt.
Ildikó Fülöp sikeresen lezárta a projektet, jutalmat kapott, előléptették, és fizetésemelést is elért. Szabadságra is elment — de nem az anyóssal és a férjével, hanem saját magáért. Csillával együtt elutaztak a tengerhez, és csodás időt töltöttek ott. Hazatérése után pedig beadta a válókeresetet.