Dolgos, felelősségteljes férfiakká nevelte őket. Csakhogy nem volt minden tökéletes.
Gábor harmincévesen, Sándor harmincöt évesen még mindig nem alapított családot.
A faluban suttogtak:
— Nézd csak, a gazda testvérek még mindig agglegények! Pedig micsoda vőlegények lennének!
— A gazdaságuk elsőrangú, de az asszonykérdés… — kuncogtak. — Ott Mariann Tóth őrködik, egy fiatal nőt sem enged a házba!
— Hát nem érti, hogy előbb-utóbb kicsúsznak a keze közül?
— Dehogynem érti, ezért tartja őket rövid pórázon!
Nevetni azon, aki többre vitte, nem szégyen — sőt, megnyugtató.
Mindenki azt hitte, a báty szabadul ki előbb az anyai szoknya alól. Ehhez képest Gábor hozott haza nőt.
— Megőrültél? — gúnyolódott Sándor. — Nem találtál gyerektelen nőt? Minek neked más csomagja?
— Szeretem — felelte Gábor. — Lilla Kiss még szül nekem gyerekeket!
— Előbb ezt kéne elpasszolni, aztán szülni!
— Nem a te dolgod! Az én nőm!
Mariann Tóth viszont teljesen kiborult.
— Gábor, mi ez az egész? Nő még rendben, de a gyereke már sok!
— Anya, mi közöd hozzá? A fiam lesz, akárhogyan is!
— Minek ez neked? — nem találta a helyét. — Kergesd el! Találunk neked tiszta múltú lányt!
— Már döntöttem. Házasodunk.
A fogát csikorgatva beleegyezett, majd menyeként elkezdte módszeresen gyötörni Lilla Kisst.
— Itt mindenki dolgozik! Válassz: istálló vagy disznóól!
— Agráregyetemet végeztem — felelte Lilla büszkén. — Növénytermesztő vagyok. Az állatokhoz nem értek. A kertben, földeken szívesen dolgozom, de majd a férjem megmondja!
— Én vagyok az anyja! Amit én mondok, azt ő teszi!
— Nem tartozom engedelmességgel. Huszonegyedik század van. Dolgozom, de azt, amit a férjem mond.
— Beképzelt! — sziszegte Mariann.
Ettől kezdve mindenért támadták. Gábor mindig megvédte, ezért Mariann Sándort kezdte hergelni ellene.
Végül megszületett Luca Takács, és a helyzet tovább mérgesedett.
Sándor azonban hibázott: beleszeretett Laura Németh-be, háromgyerekes nőbe. Ettől Mariann Tóth Gáborhoz fordult panaszkodni.
— Nézd meg, kire szórja a pénzt!
— Az ő dolga — vont vállat Gábor.
Végül Mariann úgy döntött, előbb Gábor családját számolja fel.
Ez vezetett a nyílt szakításhoz.
— Anya, most nagyon nincs igazad — mondta Gábor. — Ha Sándor elhozza Laurát, akkor neki is dolgoznia kell?
— Ne hozd szóba! — üvöltött Sándor.
— Hagyjátok békén a feleségemet!
— Dolgozzon, vagy megy! — vágta rá Sándor.
— Akkor magadat zavard el!
— Vagy téged? — röhögött Sándor.
— Anya, ezt most komolyan? — döbbent meg Gábor.
— Talán tényleg el kéne küldeni azt a Lilla Kisst! — mondta az asszony hidegen.
— Köszönöm a kedvességet — hajolt meg Gábor. — Holnap ügyvédet hívok, és kettéosztjuk a gazdaságot!
A felosztás fájdalmas volt, de megtörtént. Öt év alatt Gábor virágzó birtokot épített, Sándoré hanyatlani kezdett.
Laura Németh mindent kiszedett Sándorból, majd visszaküldte az anyjához.
— Hát ti? — kérdezte Lilla Kiss, amikor meglátta őket az ajtóban.
— Kislányom… — kezdte mézesmázosan Mariann Tóth.
De nem jutottak beljebb az előszobánál.
A faluban pedig csak csóválták a fejüket: az öreg földesasszony végül saját magát verte át.