A lakásban Miklós Varga és Eszter Pusztai kilenc éven át éltek együtt, ott született meg imádott kisfiuk is. Mégis, ennek a családnak nem volt megírva a hosszú, békés közös élet.
Egy ponton Eszter Pusztai és Miklós Varga ráébredtek, hogy már semmit sem éreznek egymás iránt. Feltűnt nekik, hogy alig töltenek együtt időt, szinte soha nem beszélgetnek semmiről. Eszter Pusztai döntött úgy, hogy kimondja, ami benne motoszkál, és rákérdez, mi zajlik köztük valójában. A hosszú beszélgetés végére mindketten arra jutottak: számukra az a legészszerűbb, ha elválnak.
Eszter Pusztai fejében a válás mindig valami borzasztó, tragikus dologként élt. Az ő helyzetében azonban egészen másképp alakult: higgadtan, kölcsönös megegyezéssel mindent átbeszéltek, és végül valóban elváltak. Ennek ellenére Eszter Pusztai-t nagyon nyugtalanította, hogy most már új hely után kell majd néznie, albérletet keresni, költözni.
Ekkor azonban Miklós Varga olyasmit ajánlott, amire egyáltalán nem számított. Azt mondta, a lakást átírja Eszter Pusztai nevére, cserébe pedig ő segítsen neki lakást venni Budapest-en. Végül ebben állapodtak meg.
Csakhogy egy dologgal egyikük sem számolt. Miklós Varga édesanyjának, Erzsébet Bogdán-nak megmaradtak a régi lakás kulcsai. Amikor Erzsébet Bogdán tudomást szerzett róla, hogy a fia az egykori feleségére íratta a lakást, fékezhetetlen düh öntötte el.