Válaszul Erzsébet Bogdán csak horkantott egyet.
– Nagyon is jól tudod – felelte higgadtan az egykori anyósa –, hogy ez a lakás az enyém. Úgyhogy mostantól én fogok itt lakni.
Eszter Pusztait annyira letaglózta ez a pimaszság, hogy egy pillanatra még a levegő is bennakadt benne. Végigmérte a nappalit, és rögtön kiszúrt néhány tárgyat, amelyek eddig biztosan nem voltak ott.
– Egyáltalán… mikor költözött ide? – kérdezte végül.
– Pár nappal ezelőtt – felelte Erzsébet Bogdán. – Az én házam, akkor jövök, amikor kedvem tartja.
Eszter Pusztai sosem gondolta volna, hogy a válása ennyi plusz gondot zúdít majd a nyakába. Miklós Vargával tíz évvel korábban ismerkedtek meg; szinte az első pillanattól kezdve fellobbant köztük valami.
Egyik este Eszter szatyorja kiszakadt a bolt után hazafelé, és a cuccai szanaszét gurultak az utcán. Miklós oda lépett, felajánlotta a segítségét, és átpakoltatta vele mindent a saját hátizsákjába. Mire felértek Eszter lakásáig, mindketten biztosak voltak benne, hogy szeretnének még találkozni. Jött egy-két randevú, aztán az események szépen felgyorsultak.
A házasságkötés után Miklós lakásába költöztek. Az ingatlan eredetileg az édesanyjáé volt, de a férfi addig győzködte, míg végül az asszony át nem íratta a lakást a nevére. Úgyis az apjával egy másik lakásban éltek, és mindenki számára egyértelmű volt, hogy ez a lakás előbb-utóbb úgyis Miklósra száll.