Azt is tudta Ákos Pál!
Az anyósa megvetően fújtatott.
– Persze, persze. És mégis mire mész vele? Egy férfinak az kell, hogy a felesége mellette legyen, ne pedig más városok között ingázzon. Szóval te már a múlt vagy.
Júlia Kovács ökölbe szorította a kezét.
– Hol van Ákos Pál? Mondja meg nekem ő, a saját szemembe!
– Elutazott – közölte közönyösen Zsuzsanna Fekete. – Kiküldték.
– Mikor jön vissza?
– Fogalmam sincs.
– Rendben – Júlia mély levegőt vett, igyekezett megőrizni a hidegvérét. – Akkor meg tudja mondani, miért cserélték le a zárat a lakásomban?!
– Melyikben? – az anyósa hangja jéghideggé vált. – A fiam lakásában?
Júlia úgy érezte, mintha összeszorult volna a mellkasa.
– A közös lakásunkban!
– Nagyon tévedsz, kislány – vigyorgott rá Zsuzsanna Fekete, aztán ráérősen besétált a lakás belsejébe. Pár perc múlva papírokkal a kezében tért vissza. – Tessék, olvasd el.
Júlia reszkető ujjakkal kapott a dokumentumok után. Ajándékozási szerződés volt – Ákos Pál teljes egészében az anyjára íratta a lakást.
– Ez… ez hogy lehetséges? – suttogta, miközben úgy érezte, a falak lassan rázárulnak.
– Te ugye nem voltál bejelentve oda, igaz? – kérdezte gúnyos kíváncsisággal Zsuzsanna Fekete. – A lakás pedig az én fiam nevén volt. Na, ő szépen továbbajándékozta nekem. Úgyhogy ez most AZ ÉN otthonom.
Júlia pislogott, képtelen volt felfogni a helyzetet.
– De… én fizettem ezért a lakásért! Beletettem a pénzemet!
– És erről bármiféle papírod van? – szűkítette össze a szemét az anyós.
Júlia erőlködve próbált visszaemlékezni… De természetesen semmit nem az ő nevére intéztek. Bízott Ákos Pálban, eszébe sem jutott aggódni miatta.
– Ez… valami félreértés.
– Nem, kicsim, ez a valóság – Zsuzsanna Fekete ajka keskeny vonallá préselődött. – Itt azok maradnak talpon, akiknek van eszük. Te meg túlságosan hiszékeny voltál.
Júlia zihálva szedte a levegőt.
– Beszélni fogok Ákos PállaI.
– Csak tessék, tárgyalj vele nyugodtan – bólintott gúnyosan az anyós. – Csak épp nem fog érdekelni, mit mondasz.
Júlia újra megpróbálta felhívni a férjét. Kicsöngött… újra és újra… de senki nem vette fel.
– Legalább azt megtenné, hogy megüzeni neki: hívjon vissza? – kérdezte elhaló hangon.
Zsuzsanna Fekete elmosolyodott.
– Ó, hát persze! Amint lesz rá időm. Most pedig, ha nem haragszol…
Már csukta is befelé az ajtót. Júlia hirtelen odakapott, és feltartotta a kezével.
– Várjon! Mégis, hol fogok most lakni?!
– Ugyan már, drágám, felnőtt nő vagy, majd csak megoldod.
Az ajtó a következő pillanatban becsapódott az orra előtt.
Júlia az anyósa bejárata előtt állt, a telefonba kapaszkodva, a fejében pedig csak zúgás maradt. Felfoghatatlannak tűnt az egész: hogyan lehet valakit ilyen könnyedén, egy mozdulattal kitörölni az ember életéből?
Még egyszer tárcsázta Ákos Pál számát. Csengett… megint csak csengett… de senki nem válaszolt.
– Gyáva alak… – szakadt ki belőle, aztán dühösen bontotta a hívást.
Reszketett a keze, de egyben biztos volt: ezt így nem fogja annyiban hagyni.
Az éjszakát végül egy barátnőjénél töltötte. Boglárka Hegyi nem faggatta, nem kíváncsiskodott, egyszerűen csak adott neki tiszta, otthoni ruhát, hogy át tudjon öltözni.