László Nagy teljesen kiborult, és elutazott Mária Szabóhoz. Amint meglátta, rögtön feltűnt neki, mennyire maga alatt van az anyja.
– Laci, én nem így akartam… – mondta szomorúan Mária Szabó. – Az egésznek nem lett volna szabad idáig fajulnia…
– Ne emészd magad, mama. Kitalálok valamit, megoldjuk – felelte a férfi.
Három hét telt el, mire László Nagy elvitte Mária Szabót a nyaralóból, és átköltöztette egy kis házba egy csendes kertvárosi utcában.
– Itt nyugodtan élhetsz, ezt a házat a nevedre írattam – magyarázta. – Senki nem fog idejönni, hogy követelőzzön vagy okoskodjon.
Mária Szabó hálásan megölelte a fiát, és köszönte, hogy gondoskodott róla.
Idővel Eszter Balogh is észrevette, hogy László Nagy megnyugodott, kiegyensúlyozottabb lett.
– Anyukád már nem jár ki a nyaralóba – mondta neki a férfi. – Annyit mész oda, amennyit csak akarsz. A cuccainkat is mind visszavittem oda.
Eszter Balogh szinte fellélegzett az örömtől, annyira megkönnyebbült, hogy ezt még Fruzsina Pállal is megosztotta.
– Na, ugye, mit mondtam? – erősítette meg Fruzsina Pál. – Velük csak így lehet bánni, különben a fejedre nőnek.
– Jókor kezdtél „ellentámadásba” anyóssal szemben, különben odáig fajult volna, hogy ti tartjátok majd el – tette hozzá.
Eszter Balogh házassága úgy tűnt, újra sínre került, a hétköznapok ismét békésebben teltek. Néhány hét múlva azonban megakadt a szeme egy hirdetésen: telket árultak a házuk közelében, szinte potom pénzért.
„Ezt gyorsan meg kell venni” – futott át az agyán. Valamikor régebben már beszélgettek is erről a lehetőségről László Naggyal.
Eszter Balogh felhívta a hirdetőt, mindent szépen lebeszélt vele. László Nagy azonban éppen a fürdőben zuhanyzott, így Eszter nem tudta tőle megkérdezni, mennyi megtakarított pénzük maradt.
Fogta magát, és belenézett a férje telefonjába.
– Hol a pénzünk? – csattant fel Eszter Balogh. – A számládon alig valamivel több mint háromszázezer forint van. Ennyi idő alatt ennyit spóroltunk csak? Hova lett a többi?
– Ki engedte meg, hogy turkálj a telefonomon? Add ide – László Nagy erővel kitépte a kezéből a készüléket. – Inkább a sajátodra néztél volna rá, jött egy értesítés az állami ügyintéző felületről.
Eszter elkapta a saját telefonját, megnyitotta az értesítést, és a válókeresetről szóló dokumentumot látta.
– Mi ez? Ez most mi akar lenni? – kérdezte elképedve.
– Pont az, aminek látszik – felelte László Nagy higgadtabban, mint ahogy az helyzetből következett volna. – Beadtam a válópert. A vagyonon nem fogunk vitatkozni. Anyám házára a közös pénzünkből fizettem, ezért a lakás maradjon a tiéd. A nyaralót viszont én viszem. Pénzben mindent kiszámoltam, teljesen korrekt az arány.
– Válás? Hogy jutott ez eszedbe? Találtál valakit magadnak? Vagy ez is anyukád ötlete volt?! – tört ki belőle a düh.
– Anyámat ebbe ne keverd bele – vágta rá keményen László Nagy. – Ő tud viselkedni, ellentétben veled.
– Azért válok el, mert ahogy vele bántál, az vállalhatatlan. Neki nem volt hova mennie, te pedig… – elharapta a mondat végét. – Még jobban nyomás alatt tartottad, folyamatosan megaláztad.
– Én ilyen emberrel nem akarok együtt élni. Sajnálom, de más kiutat nem láttam.
Ugyanazon a napon László Nagy összepakolta az összes holmiját, és elköltözött.
Szerző: Natália Katona