– Nekik is megvan a maguk élete, nem fogok beleszólni – sírta el magát minden alkalommal az idős asszony, amikor Eszter Balogh elment tőlük.
Mária Szabó soha semmit nem kért László Nagytól. Nem kérte, hogy engedjék ki a nyaralójukba. A kisebbik fia tényleg odaköltözött hozzá a feleségével.
Szűkösen voltak, kényelmetlenül, ráadásul a fiatalabb meny folyton jeleneteket rendezett.
Mária Szabó éjszakánként csendben a párnájába sírt, de nem panaszkodott senkinek.
Végül a fia hívta fel László Nagyot, és közölte vele, hogy muszáj valamit kitalálni, mert az anyjuknak egyszerűen nincs hová mennie.
László akkor nem tudott nemet mondani az anyjának: azonnal felhívta, és közölte vele, hogy külön fog lakni.
– Te neveltél fel minket, te álltál mellettünk egész életünkben. Meg sem akarom hallani a kifogásaidat. Hagyd a lakást nekik, és gyere ide hozzánk.
– Eszter Baloghhal majd én beszélek, nem fog minden ok nélkül balhézni.
László Nagy azonban óriásit tévedett. Eszébe sem jutott, hogy a felesége képes lesz odáig elmenni, hogy teljesen kikészítse az anyósát.
– Miért jössz mostanában ilyen későn haza a „munkából”? – kérdezte tőle egy este.
– Nem a munkából jövök. Anyukádnál voltam – felelte közönyösen Eszter Balogh.
Addigra már annyira megszokta azt a gondolatot, hogy a „rossz” anyóst el kell távolítani, hogy magától értetődőnek vette a dolgot.
– Minek? Vittél neki egy kis élelmet? Egyszer kért tőlem kölcsön pénzt, elfelejtettem átutalni, teljesen be voltam havazva. Aztán amikor eszembe jutott, már nem fogadta el.
László elmosolyodott. Micsoda remek felesége van – gondolta –, még a haragját is félretette. Odament Eszter Baloghhoz, átölelte.
– Köszönöm, hogy megértetted.
– Mit értettem meg? – nézett rá meghökkenve Eszter Balogh. – Azért mentem, hogy ellenőrizzem, anyád hogyan bánik a MI vagyonunkkal.
László Nagy arca egy pillanat alatt megkeményedett.
– Hogyhogy „ellenőrizni”? Felnőtt emberről beszélünk!
– Persze, persze, felnőtt, meg jól nevelt is. Csak éppen felforgatta az egész kertet, amit mi gondosan rendben tartottunk.
Néhol a kerítést is megpiszkálta, és még a madarakat is elkezdte etetni. Tudod, mennyi koszt hagynak maguk után?
De hát ő ezen nem gondolkodik, hiszen felnőtt és olyan „kultúrált”.
– Te összevesztél az anyámmal? – László teljesen felhördült. – Hogy tehetted ezt? Én talán átjárok a te anyádhoz, és patáliát csapok nála?
– Az én anyám nem a te lakásodban él.
– Az én anyám sem a te lakásodban lakik, hanem a hétvégi házban, ahol, hadd emlékeztesselek, alig tetted be a lábad!
Bezzeg ahogy megtudtad, hogy anyám odaköltözik, hirtelen „halálosan” beleszerettél a nyaralóba.
Te nem szeretsz sehol és senkit – csak saját magadat!