Eszter Balogh nem szólt semmit, de amikor telepakolt csomagtartóval ért haza, nekiesett László Nagynak.
– Mondd, egyáltalán végiggondoltad, mit csinálsz? Mit jelent az, hogy odaadtad anyukádnak a nyaralót?
– Miért vagy így felhúzva? Az én anyámról van szó, jogom van hozzá.
– És velem mi lesz? Nekem van bármiféle jogom? – nem hagyta annyiban Eszter Balogh. – Én is szeretnék beleszólni a döntésekbe.
– Nahát, hogy megszólaltál… – László Nagy még el is csodálkozott. – Amikor spórolni kell, félretenni a pénzt, akkor én vagyok az, aki húzza az igát. De amikor dönteni kell, akkor már egyedül akarsz mindent? – a férfi már ordított.
Napokig szóba sem álltak egymással. Eszter Balogh lassan lenyugodott, és odaült a férje mellé.
– Csak annyit szeretnék, hogy tudjam, mi történik körülöttünk. Az a nyaraló pedig… nagyon a szívemhez nőtt. Nem akarok lemondani róla, érted?
Valószínűleg értette László Nagy, de az arcáról csak sértettség és elégedetlenség sütött.
– Amikor a te anyádnak kell segíteni, azonnal rohanunk, utaljuk a pénzt. De ha az én anyámnak lenne szüksége valamire, akkor mindjárt az a válasz, hogy nem? – fűtötte magát tovább.
A vita nem csitult el, csak mélyült.
Eszter Balogh egyre gyakrabban kezdett kijárni a nyaralóba, titokban abban reménykedve, hogy valahogy sikerül elüldöznie Mária Szabót.
– Nem gondoltam volna, hogy valaha idáig süllyedek – panaszkodott Fruzsina Pálnak. – Hogy ilyen gonosz meny legyek, aki a szerencsétlen anyósát gyötri.
– A sajátodért muszáj kiállni – biztatta Fruzsina Pál. – Különben mindent le fognak nyúlni, és a végén egy szál semmid sem marad.
Miután így megerősítést kapott, Eszter Balogh újra kiment a nyaralóba. Mária Szabó épp ház körüli munkákkal foglalatoskodott.
Eszter észrevette, hogy az asszony rendet rakott az udvaron, új virágokat ültetett, valahogy otthonosabb lett az egész.
Egy pillanatra még tetszett is neki a változás, de gyorsan elhessegette a jó érzést, és elsötétült az arca.
– Mi ez a felfordulás itt? – csattant fel a meny. – Ki engedte meg magának, hogy szétcsúfítsa a telkemet?
– Eszter Balogh, hát mi bajod? László mondta, hogy nyugodtan csinálhatom… – ijedt meg Mária Szabó.
– Teljesen mindegy, mit mondott László, nem egyedül ő a gazdája ennek az egésznek! Világos? – Eszter már tombolt.
Látta az anyós rémült tekintetét, pontosan tudta, hogy túlzásba esik. De ez az érzés valamiért mégis jólesett neki.
– Mindent először velem kell megbeszélnie. Velem, nem vele!
– Rendben, Eszter, megértettem. Legközelebb mindenképp tőled kérdezem meg. Csak hát László azt mondta…
– Nem érdekel, ő mit mond. Azonnal szedje ki innen ezt… ezt az egészet… A virágokat, mindent vigyen el, látni sem bírom őket. Tönkretette velük az egész udvart.
– Eszter, pénzt adtam értük… – próbált tiltakozni Mária Szabó.
– Az nem az én problémám!
Eszter Balogh ezután nap mint nap megjelent a nyaralóban. Természetesen László Nagynak egy szót sem említett erről, Mária Szabó pedig rettegett attól, hogy a fia előtt panaszt merjen emelni.