– Hol vannak a pénzek? – Eszter Balogh megállt a folyosó közepén, a kezében László Nagy telefonjával. – Három évig gyűjtöttünk… Félretettünk…
– Miért túrtad fel a telefonom? – vágott vissza László Nagy ahelyett, hogy felelt volna. – Add ide azonnal!
Eszter Balogh és László Nagy több mint hét éve voltak együtt.
A kapcsolatuk nagyjából úgy alakult, ahogy másoké is szokott. Először csak randiztak, aztán összeköltöztek, később pedig anyakönyvvezető előtt is összekötötték az életüket.
Közösen mentek át egy másik városba, ott kezdtek el mindent elölről.
Az elején albérletben laktak, majd lassan félrerakni kezdtek a saját otthonra.
– Te nem tudsz bánni a pénzzel – jelentette ki egyszer László Nagy. – A teljes fizetésedet át fogod utalni nekem. Majd én eldöntöm, mennyi kell a családnak.
Eszter Balogh nem vitatkozott. Maradéktalanul megbízott a férjében.
Attól a naptól kezdve a pénzügyek kizárólag László Nagy kezében voltak. Összehozta a pénzt egy lakáshitelre, később egy telekre is. Összességében nem éltek rosszul, a megélhetésük biztosítva volt.
A férfi szó nélkül adott a feleségének apró-cseprő kiadásokra. Eszter Balogh biztos volt benne, hogy László Nagy magára egy fillért sem herdálna el.
Azt, hogy mikor fordult meg minden, fel sem fogta.
– Eszter Balogh – László Nagy azon a napon szándékosan kicsit előbb jött haza a munkából, hogy beszélni tudjon vele. – Anyám ideköltözik.
– Egyedül van ott a városban, nagyon magányos, engedjük ki a telkünkre lakni? A ház lakható, nem fog megfagyni, bolt is van a közelben.
– Persze – felelte nyugodtan Eszter Balogh.
Mária Szabóval kifejezetten normális volt a viszonya, s úgy általában a rokonsággal sem veszekedtek, nem volt köztük különösebb konfliktus.
Aztán egy hét múlva Mária Szabó át is költözött a nyaralóba. Eszter Balogh akkoriban szinte a fejét sem tudta felkapni: munka, határidők, felgyűlt tennivalók.
Amikor végre akadt egy szabad délutánja, és kijutott a telekre, elképedve nézett körül.
– Mária Szabó – lépkedett át a bejáratnál felhalmozott szatyrokon. – Mi folyik itt?
– Szervusz, Eszter Balogh. Semmi rendkívüli – vont vállat közönyösen az asszony. – László Nagy mondta, hogy nekem adjátok a házat, úgyhogy összepakoltam minden holmitokat.
– Hogyhogy „neked adjuk”? – Eszter Balogh szó szerint sokkot kapott.
– László Nagy nem mondta? – kérdezte derűsen Mária Szabó. – A lakást odaadományoztam a kisebbik fiamnak. Nekem meg nincs hol laknom.
– Hogyhogy odaadtátok?
László Nagy öccse nős ember volt, de Eszter Balogh nem is sejtette, hogy még saját ingatlanjuk sincs.
A rokonságban mindenféle pletykák keringtek róluk, de Eszter Balogh inkább nem vett róluk tudomást.
– Így. Nekik nincs hová menniük, gyerekeik is vannak. Nem hagyhattam őket az utcán.