– A hallása egyelőre nagyon gyenge – mondta Nina felé fordulva az orvos, elég hangosan ahhoz, hogy Leo is kihallja a félig nyitott ajtón keresztül, miközben a szobában maradt. – Valószínű, hogy a suttogást még nem fogja érzékelni, csak a határozottabb, hangosabb beszédet. Hosszú, kitartó rehabilitációra készüljenek.
Nina lehunyta a szemét, és fáradtan leereszkedett a székre.
– Értem – suttogta.
Minden ezután egészen más irányt vett, mint ahogy Leo a folyosón állva elképzelte.
– Szörnyű anya vagyok, ugye? – szakadt ki hirtelen Ninából, a hangja remegett. – Mindent elrontottam. Sokkal korábban észre kellett volna vennem, hogy baj van. Órákig ült fejhallgatóval a fején, én meg azt hittem, ez csak kamaszos hóbort. És most… most talán még engem sem hall igazán.
– Nem ön tehet róla – válaszolt nyugodtan az orvos. – A betegségek egyszerűen ránk szakadnak.
– De miért pont ő? – Nina tenyerébe temette az arcát. – Fogalma sincs, mennyire az élete része volt a zene. Az volt az álma, hogy hangmérnök lesz. Esténként a régi laptop fölé görnyedt, effekteket kevert, felvett nekem a telefonomra mindenféle „remekműveket”. Nevettem rajta… Azt gondoltam, ez majd elmúlik. Most meg csak azon imádkozom: ha már így alakult, legalább ne záruljon még be előtte ez az ajtó. Hogy legyen ideje hallani, amikor azt mondom neki: büszke vagyok rá.
Leo az ajtó mögé húzódva kapaszkodott bele a vizsgálóasztal szélébe. Úgy dobogott a szíve, mintha a torkában verne. Egyáltalán nem ilyen vallomásra számított. Arra készült, hogy azt fogja hallani: „Kimerít”, „terhemre van”, „iszonyúan nehéz sérült gyerekről gondoskodni.” Ehelyett a saját, titokban dédelgetett álmát hallotta viszont, anyja szájából kimondva.
– Ezt el szokta neki mondani? – kérdezte halkan az orvos.
– Nem – ismerte be Nina elcsukló hangon. – Folyton attól félek, hogy halálra rémítem. Félek, hogy ha elárulom neki, mennyire rettegek, akkor csak tehernek fogja érezni magát. Otthon mosollyal az arcomon járok-kelek, és éjszaka… – elharapta a mondatot. – Éjszaka meg számolgatom a pénzt.
Gyógyszerekre, rehabilitációra, készülékekre. Akárhogy forgatta, akárhogy húzott le innen-onnan, sehogy sem stimmelt a végeredmény. Nem győzött számolni, tologatni a forintokat: mire lesz elég, honnan tudna még elcsípni, mit lehet nélkülözni. És minél tovább sorolta magában a tételeket, annál nehezebben vette a levegőt.