– Otthon kész káosz van – sóhajtott fel Fanni, amikor Anna befejezte a hívást. – Petra megjelent, László meg vele karöltve nyaggat folyamatosan. Már haza se akarok menni.
– Tényleg ennyire elviselhetetlen?
– El sem tudod képzelni, mennyire…
– Akkor ne menj haza, ha nincs hozzá kedved – kacsintott rá Fanni.
– De hát mégis, hová mennék, Fanni…?
– Azt hiszem, tudom, hogyan tudnék segíteni rajtad.
***
– Mégis mit képzelsz magadról?! – ordította László a telefonba.
Hazament, és sehol nem találta a feleségét. Ráadásul Anna holmijai is eltűntek a lakásból.
– Ne üvölts velem – felelte nyugodt hangon Anna.
– Egyáltalán fogalmad van róla, mi történt ma? Petra egyedül kóválygott a városban, eltévedt, és rosszul lett. Kénytelen voltam kirohanni a munkahelyemről, és a fél estét azzal töltöttem, hogy megkeressem, megnyugtassam! És mindezt azért, mert te képtelen voltál vele maradni!
Anna elmosolyodott. Amíg László Petra után rohangált a városban, ő szépen összepakolta minden holmiját a férfi lakásában, és hálás volt a sorsnak, hogy senki sincs otthon. Bőven elég ideje volt, hogy összeszedjen mindent, amire szüksége lehet, és elmenjen.
– Legalább töltöttél egy kis időt édesanyáddal, László – válaszolta a szemrehányásaira.
– Megőrültél?! Hol vagy?! Azonnal gyere haza! Nem akarom, hogy anyám a te hülyeségeid miatt szenvedjen!
– Nem, László, nem fogok visszamenni – mondta Anna hidegen.
– Mit mondtál?! – üvöltött László. – És anyámra gondoltál? Rám? Itt hagysz engem egyedül mindennel?! Egy órán belül legyél otthon!
– Ez a te otthonod, László, nem az enyém. Petra ezt nagyon világosan a tudtomra adta – felelte ugyanolyan hűvösen Anna. – Mostantól kettesben oldjátok meg, ti maradtok ott együtt.
László még valamit ordibált a telefonba, de a felesége már nem hallotta: bontotta a vonalat, majd le is tiltotta a számát.
Fanni felajánlotta Annának, hogy költözzön be abba a lakásba, amit nemrég vásároltak. Ő maga már régen egy kertes házban élt a város szélén a férjével és a gyerekeikkel, a lakást pedig befektetésnek, megtakarításnak vették.
Anna sikeresen lezárta a projektet, amin dolgozott, komoly bónuszt kapott érte, elő is léptették, és a fizetése is szépen megemelkedett. Ennek ellenére kivett pár hét szabadságot – de ezúttal saját magára fordította, nem Petrára vagy Lászlóra. Fannival együtt, aki szintén kiégett már, és vágyott egy kis pihenésre, lementek a tengerhez, ahol felszabadultan, remekül érezték magukat. Amikor pedig Anna visszatért, beadta a válókeresetet.