Anna kénytelen volt beadni a derekát – teljesen értelmetlen lett volna vitába bonyolódni Lászlóval és az anyjával.
****
Másnap reggel Petra ébredt fel elsőnek. Mire Anna kinyitotta a szemét, László már elment dolgozni.
– Te aztán jó sokáig alszol, Anna – csóválta a fejét Petra. – A férjed már rég elindult, te meg még egy normális reggelit sem csináltál neki.
– László nyolckor kezd, én tízkor. Mindig máskor kelünk. Ráadásul ő nem szokott reggelizni – később eszik valamit a munkahelyi étkezdében.
– Azért nem eszik, mert nem teszel elé semmit!
– Nem, egyszerűen nem kér. Azt hiszi, még sose kínáltam meg?
– Akkor nagyon rosszul kínáltad! Az én Lászlómnak mindig kiváló étvágya volt!
Anna felsóhajtott – Petra társaságát nehéz volt elviselni. Feltette a kávét, kinyitotta az ablakot, hogy legyen egy kis friss levegő.
– Mit művelsz?! – háborodott fel Petra. – Telibe kap a huzat! Azonnal csukd be!
– Akkor legyen szíves, menjen be a szobába! – csattant fel Anna.
– Ne merészelj így beszélni velem! Ez a fiam lakása, ott ülök, ahol akarok!
– Én is itt lakom.
– Ugyan, neked csak annyi jogod van, mint egy bérlőnek!
A lakást, ahol éltek, László még a házasságkötésük előtt vette meg. Petra ezt sűrűn Anna fejéhez vágta, főleg mióta kiderült, hogy a lány nem hozott semmiféle hozományt a kapcsolatba.
– Ma be akarok nézni a boltokba, mutasd meg, merre mit lehet kapni. Annyi pláza van nálatok, az ember simán eltéved közöttük… – folytatta hidegvérrel Petra.
– Ma késő estig bent leszek a munkahelyemen, kérje meg Lászlót, hogy kísérje el.
– Hogyhogy „munkahelyemen”? László azt mondta, szabadságot vettél ki, amíg nálatok vagyok! – csattant fel felháborodva Petra.
– Szabadságot? – nézett rá döbbenten Anna. – Ki adna most nekem szabadságot? Épp egy sürgős projekten dolgozom, ami határidős!
– Nem véletlenül panaszkodott a fiam, hogy túlságosan rákapcsoltál a karrierre! A család helyett a munkát választottad!
– Petra, én senkit nem cseréltem le semmire!
– Dehogynem, nagyon is látszik! Lászlóval már megbeszéltük, hogy mindenben a segítségemre leszel: megmutatod a várost, elmegyünk ide-oda… Mit gondolsz, mit csináljak? Üljek egész héten itthon, egyedül, a négy fal között?
– És miért nem kérdezték meg előbb, hogy egyáltalán ráérek-e magukra?
– Nézzük már meg ezt is! Fél évente egyszer jutok el ide, és kötelességed lenne időt szakítani rám!
– Petra, ne haragudjon, de én nem a maga lánya vagyok. Van egy fia – szórakoztassa magát vele! – vágta oda Anna, majd kisietett a konyhából.